Versajánló

Szepesi Attila: Picasso

Frédi bácsi anyám könyvtári kollégája volt

és titkos széptevője.

Amikor megtudta, hogy festek meg rajzolok,

végignézte mappám nonfiguratív krikszkrakszait.

Dünnyögött, tanulnom kéne,

majd elmesélte, hogyan találkozott Bécsben Richard Strauss-szal,

Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A

Ady Endre: A harcok kényszerültje

Nem kívánta lelke-teste,

De harcolni mégis harcolt,

Kereste vagy nem kereste,

De harcolni kelletett.

Embereit úgy prédálta,

Mint nációk legelsője

S nem volt soha olyan drága,

Mit vérként nem hullatott.

Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon

Álldogáltam a tenger partján.

A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
lelkemben bent a nagyvilág.

Csukás István: Vadgesztenye koppan a fejemen

Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz,

na, ez aztán elcsépelt költői téma!

Móricz Zsigmond: A Leviathan

Százados álmából ébredez

s kitátja száját,

ásít és mérges gőzt fúj likain

A Leviathan:

Még nesze sincs, senkise hallja

horkoló, hördülő moraját

s már az iszonyú vég veri

az emberi lelkeket.

Guruló, repülő átokmadárraj

Oravecz Imre: Látogatók

Este volt,

és éppen kártyáztunk,

a Szabad Európán volt a rádió,

és híreket sugárzott,

nekem éppen három hetesem volt

meg egy ászom,

én tettem volna utolsónak,

és elvittem volna az összes zsírt,

mikor hirtelen kivágódott az ajtó,

Sinka István: Fohász

Kihoztál bennünket

Uram, Ázsiából,

s százszor azóta az

ellenség szájából.

Adtál itt e tájon

eddig ezer évet –

igaz, hogy másoknak

kaszáltuk a rétet.

Igaz, hogy idegen

ispánokat adtál,

Babits Mihály: Kakasviadal

Kiáltsa szám, üzenje versem,

amit legjobban fáj üzenni,

hogy mennyire senki és semmi

vagyunk:

kakasviadal, bolhaverseny.

Mert céltalan csak, törpe szolgák,

mi, akik ölünk harag nélkül

s halunk haszonnak hite nélkül,

küzdünk

Petőfi Sándor: A huszár

Szegény legény vagyok,

Nincs semmi vagyonom;

Szívem sem az enyém,

Rég bírja galambom.

Életemet pedig

Hazám, te szent hazám,

Kész áldozat gyanánt

Tenéked áldozám.

Ami még megmaradt:

Te szűz becsületem,