Versajánló

Kosztolányi Dezső: Nem szabad feledni

Hadd éljek még – hogy beteljék felettem,

     amit számomra valahol kiróttak.

     Be akarom még csukni az ajtókat.

S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.

Kit megbántottam, megvigasztalom majd,

     ki megbántott, azon még bosszút állok.

Áprily Lajos: Lassú szárnyon

Uram, a két szárnyam nehéz,

hozzád emelkedni ma nem mer.

Ne bilincselj meg és ne bánts

nagy súlyoddal, a félelemmel.

Te nagy völgyedben ne legyek

énekre béna, hitre gyáva.

Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,

mint kicsi koromban anyámba.

Csukás István: Februári csalogató

Barlangjából medve, a tél fehér

pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe,

hunyorgó szememet csalja kacér

fák lenge, korai levél-kötője,

szikrázó meztelenség, ablakok

áttetsző szemérmetlensége fog

ketrecébe, hogy kapjak új erőre.

Szabó Lőrinc: Idő

Év évre telt, évekre évtized,

s vitt, forgatott a forgó gömbsziget,

vitt a vén Föld, fényévek tengerén,

föl és le a Tejút fénykerekén,

a robbanás örvényében, amely

mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer

s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem

Lackfi János: Megengedő

Leendő partneremtől csak annyit kérek, ne dohányozzon,

ha dohányzik is, csak ritkán, egy-egy szálat a hangulat kedvéért,

vagy ha jó a társaság, otthon pedig, ha lehet, egyáltalán ne,

vagy ha mégis, hát ne a lakásban, csak az erkélyen,

Oravecz Imre: Kívánságlista

Mit szeretnék még?

Hogy nyugdíjjogosult legyek,

hogy ne hulljon ki az összes fogam,

hogy ki tudjam fizetni a havi számlákat,

hogy ne fagyjak meg télen,

hogy legyen mit ennem,

hogy rendben legyen az emésztésem,

Csukás István: Az álmokat meg kell kétszerezni

Álmaimba fogódzom, kifut

a láthatár peremén az út

alólam, kitágult körömbe menti át,

mi a múlandósághoz méri magát:

hozza a tél vonuló rajvonalát,

hozza a szív, sorsomhoz tanút,

csikószem-egű gyerekkorát –

Csak boldog akartam én lenni, boldog,

Petőfi Sándor: A völgy s a hegy

Ha én hegy volnék! (sóhajtott a völgy)

Ha én hegy volnék! milyen isteni

A csillagok szomszédságából

A nagyvilágra letekinteni.

Az a boldog hegy, ott uralkodik

Királyi széke dicső magasán,

Körülövezi hódolattal

Juhász Gyula: Betlehemes ének

Ó, emberek, gondoljatok ma rá,

Ki Betlehemben született ez este

A jászol almán, kis hajléktalan,

Szelíd barmok közt, kedves bambinó.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá:

Hogy anyja az Úr szolgáló leánya,

És apja ács volt, dolgozó szegény,

József Attila: A Paradicsom életté lesz

A fák megálltak mozdulatlan,

A vizek nyugtalanok lettek,

Különös zaj támadt a kertben,

Valami bántotta a kertet.

Egy hattyú énekelt és úszott

Hullámos, karcsú lebegőben,

Énekelt, úszott s hirtelen csak

Meghalt ott fönn a levegőben.