Versajánló

Csukás István: Levéltöredék Áprily Lajosnak

Ó, költő, ki a fenyvesek ózon,
tiszta lehét
fújtad a versbe, nézd, hogyan él e
városi nép!
Tízemeletnyi betonszörnyek közt
télen a füst,
nyáron a por kavarog, s mi a lépcsőn csillan,
az nem ezüst
és nem arany, idejárnak a részegek

József Attila: (Magad emésztő…)

Magad emésztő, szikár alak!

Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,

beszélt a nyele,

aztán meguntad. Így volt?

Kiss Benedek: Kidőlt farönk

Mind, amit fogtam, elengedem.
S mind, amit fogtam,
engedjetek el ti is engem.
Mindenemről lemondok,
hol vagyok én közkirályi nagyság!
Csak a hulló tollú
fehér holló maradjon.

Lackfi János: Tapadó

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?

Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,

dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!

Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,

hogy semmivel nem készültetek, momentán

egy huncut vasam sincs kajára,

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.

Csoóri Sándor: Pihenés patakparton

Mint kerek betonkeverő,

forog ott fönn a nyári Nap,

dőlnek belőle remegő,

finom szemcséjű sugarak.

Egy patak partján hűsölök,

árnyékot vet a parti sás.

Szemembe piros derű gyűl:

katicabogár-villogás.

Buda Ferenc: Ha lenne ha nem lenne

Ha lenne ha nem lenne

jó volna hinni benne

bízni akár a gyermek

kit apja sose vert meg

s bántani nem is akarja

örvend hogy ő a sarja

viseli arcvonását

s még nem csúfítja álság

Ha nem lenne is volna

néha le-lehajolna

Balázs Tibor: Napirend előtti felszólalás

Tisztelt Európai Parlament!

Juhász Gyula: Ének Arany Jánosról

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Arany János lelke úgy lobog e tájon,
Úgy melegít fénye,
Magyarok, e tűznél, mely szelíd és áldott,
Bizakodva nézzük e síri világot,
Virrasztva, remélve.

Kiss Benedek: Pünkösd havában

Virágaival eljött Pünkösd,

kihajtott az öreg diófa.

Egy éve már, hogy újra élek,

de mintha élnék századok óta.

Pók ereszkedik le egy ágról,

és most nem hoz balhiedelmet.

A levélrések közt vastag sugárban