Versajánló

Ady Endre:A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak

S nincs törvénye a Télnek:

Nyáron némák a faluk,

Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

Károlyi Amy: Az érdemes

Évmilliókat átbolyongva

ezért, ezért kellett születnem,

egy cseppnyi esőkoppanásért

mitől a fűszál meg se rezzen,

Ady Endre: Isten, a vigasztalan

Ő: Minden, de áldani nem tud,

Ő: Minden, de senkit se büntet,

Ő teljesíti az Időt,

S nem érti meg a mi szívünket.

Petőfi Sándor: Édes öröm, ittalak már…

Édes öröm, ittalak már,

És hova lett az a pohár,

Amelyből ittalak téged?

Összetörött, cseréppé lett.

Baka István: November angyalához

Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és

Krizantém-öllel, őszöm angyala!

Lefordítottad fáklyádat, de ma –

Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.

Lennék halottad, s úgy élnék veled,

Ahogy gyökérrel él a föld, a víz;

Kosztolányi Dezső: Az első ősz

Az első ősz.

     Jaj, az de szomorú volt.

A híg eső sötéten csepegett,

és kézilámpással, rozoga pallón

ballagtak el a szótlan emberek.

Csak erre emlékszem. Még néha arra,

hogy halt meg a kertünkben egy virág,

s a zöld gyepen sárgálló délutánon

Sinka István: Üdv néked, Ifjúság!

Üdv néked, Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!

Buda Ferenc: A vétkeim hatalmasak

A vétkeim hatalmasak,

     ezért csücsülök itt benn,

s nem szabadulhatok, hacsak

     jövő csütörtökig nem.

Vajda János: Gina emléke

Szól a zene, olyan szépen szól,

Csodálatos búból, bánatból.

Oly szomorú, mint az őszi szél.

Fogy a sugár, hull a falevél.

Nemes Nagy Ágnes: Október

Most már félévig este lesz.

Köd száll, a lámpa imbolyog.

Járnak az utcán karcsú, roppant,

négy-emeletnyi angyalok.

S mint egy folyó a mozivászon

lapján, úgy úsznak át a házon.