Versajánló

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,

fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.

Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,

egy ritka lombú vadcseresznyefán. –

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,

rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.

Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról

Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús múzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.

Mezey Katalin: Kettős bordicséret

Az asszony mondja:

A férfi, hogyha nem iszik, komor,

kedvetlen, kákán is csomót keres,

faggat, elszámoltat, veszekedik,

a pénzeszacskó száját beköti.

De ha felhajt már jókor egy pohárral,

mindenkivel évődő és beszédes,

Petőcz András: távoli, idegen lények

megyek kalonába, abba az amerikai

kisvárosba, ahol az amish-vallásúak

élnek, visszamegyek a tizennyolcadik

századba, tizennyolcadik századi ruhák-

ba bújt embereket látok, lovaskocsikon

és kétkerekű utánfutókon, szekereken

Csukás István: Egy kis őszi mélabú

Csengőt ráz az ősz: befele táskás népek,

szappanszagúak, vizes fésűvel fésült szépek,

a zsebben bújik kavics, bicska, gesztenye,

csúzli, szög, de hiába minden, nyomás befele,

a szívetek csipogó madárfészek, benne szárnyak

Szabó Lőrinc: Erdei csönd

Az erdő arcot cserélt. Tájai

vonzottak már, színváltozásai

s nem a képzelt kalandok. Ami csak

gyönyörű volt benne és ami nagy,

sorra tárulkozott. Legjobban a

nyár tetszett, a fény százezer nyila

a sötét bozót alján, fent meg a

József Attila: A Szent Jobb ünnepén

Keresztények, ti hajtsatok fejet –

A mai nap az örökéltű Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk – ott fent jobb

Zelk Zoltán: Augusztus

Augusztus közepe…
nyárvégi hó…
a nyarat siratja
már a rigó.

A nyarat siratják
a fellegek
s a szélben repülő
falevelek.

Sír már az erdő és
sír a liget,
pedig még messze a
tél, a hideg.

Ady Endre: Szent Margit legendája

Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Arany János: Egyesülés

   Az, mi a költő lelkének
   Álomkép gyanánt
   Lengett a távol jövendő
   Tündér fátyolán;
   Az, miért epedt a honfi
   Soká, hasztalan,
   De nem hitte, csak mutatta;
   Hogy reménye van:
Az többé nem álom, nem kétség homálya: