Versajánló

Buda Ferenc: Isten szalmaszálán

Gömbölyű szivárvány

egykoron valék –

Isten szalmaszálán

rezgő buborék.

Majd a földre hulltam

fénylő mag gyanánt,

látni úgy tanultam

tőled, földanyánk.

Szabó Lőrinc: Isten

Sokszor tűnődtem: vajon hiszi pap

bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak

volt, érv, pro s kontra, mind előkerült;

sőt, bármi jött szóba, ha sikerült

újat találnom, néha, valami

új szempontot, ő csak örült neki,

s nem háborgott, de maga segített

Szepesi Attila: Cilinderben

Halála után apám fiókos szekrényéből ezernyi ezer kacat került elő.

Madzagok és kormos gyertyacsonkok gubancából mindenféle

pecsétes papír: főszolgabírói kinevezéséről, nagyszülőkig

színtiszta keresztény származásáról, meg a vasgyári tanfolyam

Markó Béla: Ilyen lesz

Ahogy széthúzzuk hátul a függönyt,

és megpillantjuk a kertet,

szóval pontosan ilyen lesz,

tudod, amikor majd tényleg,

hiszen ez most csak valamiféle próba,

majdnem azt mondtam, közvélemény-kutatás,

néhány hete már máshol lakunk,

Zelk Zoltán: Ma reggel

Ma reggel a kórház kertjében

egy hetvenhárom éves férfi

elébem állva, rám köszönt:

No, Zoltán bátyám, hogy vagyunk?

Arcába néztem, semmi, semmi,

szikes homlok, dallamtalan

és szöveg nélküli tekintet –

se vidám tájak, se romok.

Lackfi János: Követelő

Leendő partneremtől csak annyit kérek, amit férfi

a nőtől elvárhat joggal, ne dohányozzon, közönséges

a nő szájából kilógó cigaretta, az csak a cafkáknak

áll jól, nem állítom, hogy nem volt cafkákkal dolgom,

de egy olyat hosszú távra mégsem vállal be az ember,

Babits Mihály: Ájtatos párbeszéd húsvétra

Ember mondja:

Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha?

Föltámadni csak az tud, ki élt és meghalt valaha.

Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa.

Baka István: Gecsemáné

Már évek óta csak búcsúzkodom

S még mindig itt vagyok tréfálsz velem

Hogy annál jobban megalázz Uram

Te azt hiszed hogy végül elhiszem

Meg sem halok s megint nyugodtan alszom

És akkor de csak akkor ujjaid

Egyetlen pöccintésével a férgek

Petőfi Sándor: Van-e mostan olyan legény…

Van-e mostan olyan legény,

Aki fél,

Ha a mennykő jár is ott a

Fejénél?

Takarodjék el közülünk

A gyáva,

Bújjék bele a kemence

Lyukába!

Csoóri Sándor: Megszelídült a tél hangja

Megszelídült a tél hangja a fákban.

Nem csikorog már az erdő sem,

mint roskadásig megrakott parasztszekér.

Húsosodnak az ághegyek: ujjaim

fényes rokonai,

feszülnek, toporognak a márciusi

kékségben izgatottan,