3 hónap alatt 111 csellengő fiatalkorút gyűjtöttek be a hatóságok

Menhely a csellengő gyerekeknek

Bátyúban februárban nyi­totta meg kapuit megyénk első csellengő fiatalkorúakat fogadó menhelye. Ide kerülnek azok a gyerekek, akik különböző okok miatt az utcára kerültek és teljesen magukra maradtak. Őket a belügyi osztály kiskorúak ügyeivel foglalkozó szolgálata rendelheti az intézetbe, ahol me­nedékre lelhetnek, míg döntenek sorsukról.

A hangulatos parkkal övezett épület valaha a Lónyai grófok kastélya volt, a hetvenes évek elejétől pedig évtizedekig szívbeteg gyerekek szanatóriumaként működött. A rendszerváltás után, az állami támogatás megszűnésével folyamatosan leépült az intézet, két éve még a teljes felszámolás fenyegette. Ekkor lépett kapcsolatba Jácik Katerina igazgatónő az Ukrajna a Gyermekeknek Alapítvány­nyal, amely jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi intézet kialakításához.

– A fiatalkorúak utcára kerülése és kiszolgáltatottsága az egész világon problémát jelent – mondja Cohla Vaszilij, a menhely vezetője. – Néhány éve Ukrajna is felismerte, milyen nagy szükség van a gyermekmenhelyekre. Más megyékben régóta működnek hasonló intézetek, a legtöbb helyen nem is egy. Kárpátalja utolsóként hozta létre sajátját, ami lehetővé tette, hogy a gyerekeket ne csak több száz kilométerrel távolabb lehessen elhelyezni és ellátni.

– A menhely mellett létrehoztak egy rehabilitációs központot is, milyen céllal?

– Az országban egyedülálló módon szeretnénk társítani e két, gyermekek ellátását szolgáló intézményt – tájékoztat Jácik Katerina igazgatónő. – Megyeszerte sok az alultáplált, beteg gyerek, akik sokáig nem részesülnek kellő gondozásban. A fizikális megbetegedéseken túl, némelyek pszichés problémákkal is küszködnek, egyre több az alkohol- vagy kábítószerfüggő fiatal. Pácienseink a közigazgatási központok szociális osztályai irányításával kerülnek hozzánk, hogy megfelelő körülmények között biztosítsuk felépülésüket.

A menhely ötven fiatalt képes befogadni, a létszám azonban változó.

Gyima 11 éves, szülei a Zsi­tomiri megyében élnek. Évek óta „intézeti” gyerek, de sehol sem volt képes beilleszkedni. Számtalanszor megszökött, többek között Szentpétervárról is. Legutóbb az ungvári vasútállomáson figyelt fel rá a rendőrség, ezt követően került a bátyúi menhelyre.

– Jó néhány hatósággal működünk együtt – meséli a menhely vezetője. – Az eljárás a következő: a „begyűjtött” csellengő gyerekeket először a megyei belügyi osztály kiskorúaknak fenntartott gyűjtőhelyére, az ún. elosztó állomásra szállítják, ahol megpróbálják tisztázni személyazonosságukat, megkeresik szüleiket vagy azt az intézetet, ahonnan az utcára kerültek. Ezt követően a szociális osztály munkatársai értékelik helyzetüket, elhelyezésük ügyében gyakran indítanak bírósági eljárást. Az eléggé hossza­dalmas hivatalos eljárás idejére kerülnek hozzánk a nem helyi illetőségű vagy vészhelyzetben lévő gyerekek. Itt orvosi ellátásban részesülnek, és megfelelő táplálkozással igyekszünk erősíteni szervezetüket. A 8-10 éveseknél napi 7 hr a kvóta, ami lehetővé teszi a kielégítő ellátást.

A nyolcesztendős Norbert Sárosorosziból került a menhelyre. Édesanyja elhagyta, egy ideig nagymamája nevelte. Mint­egy két éve nincs, aki gondját viselje, a nyári időszakban kóborolt, bujkált. Nemrég került a beregszászi bentlakásos iskolába testvéreihez, ahonnan azonban több alkalommal megszökött. Azért irányították Bátyúba, hogy szokja meg a vele egykorúak közelségét, tudjon alkalmazkodni az intézeti szabályokhoz.

– Jó itt nekem, csak szeretnék kimenni az udvarra – mondja. – Az ebéd­nél nagyon meglepődtem, még cukorkát is adnak.

Az udvar maga a tágas park, ami tényleg üdítő lehet a szabadsághoz szokott fiúcskának. A va­lamikori mesterséges tóban jelenleg alig van víz, de tervezik tisztítását, illetve halak telepítését. Bihari István gazdasági igazgató elmondása szerint a végső cél egy önellátó kisgazdaság létrehozása, a szomszédos Nagydob­ro­nyi Árvaház mintájára. A mezőgazdasági munkálatokba idővel bevonnák a fiatalkorúakat is, így biztosítva számukra értelmes elfoglaltságot ittlétük idejére. A gyerekek terápiáját szolgálná a kisállattenyésztés is, ami által némileg talán csillapíthatják mérhetetlen szeretetéhségüket.

Popovics Zsuzsanna