2001. október 26.

Október 28. Évközi 30. vasárnap

„Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Evangélium Lk 14

1999. október 30-án Augs­burg­ban ünnepélyesen aláírta a katolikus és az evangelikus egyház a megigazulásról szóló közös teológiai tanítást. Több mint 400 év vitái után a két fél kitartó közös kutatás eredményeképpen ült tárgyalóasztal mellé, kölcsönösen meghallgatva egymást. Nem legyőzni akarták egymást, inkább aggódtak a Jó Pásztor adta felelősségük miatt, és így találkozhattak. A jó cselekedetek a hitből fakadtak. A hitnek elsődleges szerepe van, csak Isten iránti nyitottságból születnek jótettek, melyek szintén szükségesek. A harmadik évezred kezdetén a kereszten értünk imádkozik Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek.” Az ártatlan Krisztus menteget minket az Atya előtt. Szeretete elénk siet, hogy megmentsen. Embertársait mentő, megmentő szeretetre van szükség magamutogatás vagy vádaskodás helyett. Másokat megvető igaz nincs, mert vagy nem veti meg a másikat, vagy ő sem igaz. Vádaskodások, elzárkózások helyett a megmentés nyer megigazulást és közvetíti a kegyelmet. Szent Pál utolsónak vallja magát az apostolok között, Szent Péter siratta bűneit. Az igazi szentek hasonlóképpen, mert Istenben látták magukat. Mi pedig Isten nélkül meg vagyunk elégedve magunkkal, vagy megvetünk másokat. Pedig Isten vágyakozik közöttünk lakni.

Mészáros Domonkos
OP plébános, Ungvár