Beadvány

Ha nem lenne bevett szokás, hogy jegyzeteim címei egyszavasak, akkor a „Konspiráció magyar módra” címet adtam volna e kis írásnak. Harminc éve készült a Fodó Sándor szervezte híres beadvány a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságába a kárpátaljai magyarság sanyarú politikai és kulturális helyzetéről. Természetesen titokban folyt az akció, két nap alatt kellett a kijelölt embereknek lebonyolítani az aláírások begyűjtését, s azonnal továbbítani azokat Ungvárra, ahonnét tüstént vitték tovább Moszkvába. Ment minden, mint a karikacsapás. Három nappal az indulás előtt a helyi szervező felkereste a Fodó által megnevezett embereket, beindította a gyűjtést, átadta az íveket, és a megadott időben értük ment. Az én lakásom egy közbeeső láncszem volt, ide érkezett a motorbiciklis futár, aki ma a Kárpátaljai Református Egyházkerület magas rangú vezetője. Ő találkozott a helyi szervezővel, aki átadta a falvakból összeszedett íveket.

Izgultunk, hogy sikerüljön Fodó Sándor moszkvai útja, és néhány nap múlva meg is érkezett az agilis ember egy másik úr társaságában. Elmondta, hogy sikerült a beadványt és az aláírásokat a megfelelő helyre juttatni, aztán szemrehányóan bemutatta a vele jött urat, akit Szabó Árpádnak hívtak. Örültem a találkozásnak, és gratuláltam a kétszázegynéhány aláíráshoz. Az úr rezignáltan helyesbített, nem kétszáz csak százkilencven, és az aláírások egyébként is itt vannak nála. A szervező ugyanis nem jelentkezett nála, de ő, mivel hallotta, hogy más falvakban már folyik az aláírásgyűjtés, nekilátott a munkának maga is, anélkül, hogy tudta volna, hová kell eljuttatni az íveket. Csak most találkozott Fodóval, mondta, miután minden lefutott. Értetlenül néztünk egymásra, hisz úgy tudtuk, a Szabó Árpád gyűjtötte több mint kétszáz aláírást annak rendje és módja szerint felküldték Ungvárra. Végül kiderült, hogy a szervező – különben az ügynek elkötelezett embere, ma nyugdíjas orvos – bekopogtatott Péterfalván az első Szabó Árpádhoz, akit ismert, és átadta neki az üres aláírási íveket, bár az váltig tagadta, hogy ismerné Fodó Sándort, és esküdözött, hogy semmit nem tud az aláírásgyűjtésről – aminthogy valóban nem ismerte Fodó Sándort, és nem tudott semmit az akcióról. A doktor úr azonban átadta az íveket, és nyomatékosan közölte, mikor jön értük, hangsúlyozva, hogy legalább kétszáz aláírásnak lennie kell. Hát lett.

Ma már sajnos nem él Szabó Árpád tanító úr, aki előzetes megbeszélés nélkül is megtette abban az időben azt, amit sokan mások féltek megtenni. Isten nyugosztalja a derék tanító urat, és reméljük, szelleme tovább él tanítványaiban.

Tithli