2002. február 15.

Nagyböjt 1. vasárnapja

A bűn és az örömhír

Emberi mivoltunk ter­mészete és igénye a határtalanság, a végtelenség, a teljesség. Amikor az ember a mindennapi élet realitásaiból, gondjaiból, küzdelmeiből, pillanatnyi céljaiból a hit felé fordul, nem tesz mást, mint kaput nyit egy bezárt világból az igazi távlatok felé.

Minden vallás ezt a végtelenbe nyíló kaput keresi. A kinyilatkoztatott vallások a végtelen és örök Istenre irányítják figyelmünket, kutatva, hogy mit mond Isten önmagáról, a teremtett világról és az emberről. Máté evangéliumában olvassuk Jézus kijelentését: „… senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” /11,27./

Ebből a kijelentésből azt is megértjük, hogy a teremtő, gondviselő és bennünket végtelenül szerető Isten, bár korábban sokszor és sokféle módon szólt az emberhez a próféták által, „ezekben a végső napokban… Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki …, miután a bűntől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban.” /Zsid. 1, 2-3./

Egyházunk a nagyböjt idejével és gyakorlatával nem csupán a bűnre irányítja figyelmünket, s főképp nem reménytelen szomorúságra hív. Rámutat szomorúságunk okára, a bűnre, amely szétrombolja értékeinket és megakadályozza a célba jutást, de megmutatja a gyógyulás útját is: hogyan térhetünk vissza Isten barátságába, amely újra örömmel tölti el életünket.

Mi hát az örömhír, amit a nagyböjt nekünk ajándékoz? Egyszerű a válasz: Eljött Jézus Krisztus, az Isten Fia, hogy a bűntől szabaddá tegyen és az igazi gazdagságra meghívjon. Hozzánk jött és emberré lett, magára vette természetünket és terheinket. Megkísérti Őt a Sátán, de válasza, amely világos és leleplező, értünk is szól:

1. „Nemcsak kenyérrel él az ember” – Éhséged nemcsak a véges, elmúló dolgokra irányul. Ha mégis ezzel akarod betölteni magad, mérgezést kapsz és belepusztulsz.

2. „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” – Az Isten jóbarátod, de ne élj vissza e barátsággal! A végtelen hatalmat ne véges, önző célok eszközévé alacsonyítsd, s ne légy vakmerő, örök létet kockáztató e világért.

3. „Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!” – E világ hazug módon felkínált gazdagsága nem tehet árulóvá igazi Uraddal szemben. S ne hidd el, hogy lelked csak annyit ér, amit e világ felkínál érte.

Papp Tihamér, ofm, Nagyszőlős