Amikor a hölgyek vetkőzni kezdenek…
Női fehérnemű: a rejtve-mutogatott titkok birodalma
A közelgő tavasz biztos jele, mikor a lányok, asszonyok az első melegebb napok idején megszabadulnak nagykabátjuktól, bundájuktól és egyéb téli ruhadarabjuktól. Helyüket fokozatosan kulikabátok, rövid szoknyák, vékony anyagú feszes nadrágok és felsőrészek veszik át, mind többet mutatva a téli időszakban elfedett női bájakból.
Felsőruházatuk mellett azonban tavasz tájékán fehérnemű-kollekciójukat is előszeretettel bővítik, újítják fel az arra adó hölgyek – állítják a fehérnemű-kereskedők, akik már a nőnap kapcsán tekintélyes keresletnövekedést könyvelhettek el.
Az indok egyszerű – a vékonyabb anyagú ruhák megkívánják a szép, mutatós, ugyanakkor szinte láthatatlan fehérneműt, nem is beszélve az új szezon új divatjáról, követelményeiről. És hogy milyen a szép fehérnemű? Anyaga feszes, rugalmas, fazonja formás és van tartása, makulátlanul illeszkedik a test vonalaihoz, továbbá színárnyalatában is alkalmazkodik a „fölötte viselt” öltözékhez.
A formát illetően a melltartóknál továbbra is a párnás-kosaras darabok viszik a prímet, melyek biztosan rögzítik a hölgyek domborulatait. A tartószálmentes, laza fazonokból általában szűkebb a kínálat, pedig a várandós, szoptató kismamák, vagy a dúsabb keblű hölgyek éppen hogy ezeket vásárolják szívesebben.
No persze a legtöbb érintett mégiscsak „bővíteni” szeretné melltáji idomait, nem véletlen hát, hogy az árukínálat több mint kétharmadát zömmel a szivacsos-tömött fazonok képezik.
Az alsóneműk között is két meghatározó fajta dominál: a tanga és a klasszikus bugyifélék. Az előbbit jellemzően a fiatalok, míg az utóbbit az idősebbek vásárolják, bár ez esetben inkább alkati kérdés, ki miben érzi magát kényelmesen.
Ami a színeket illeti, a gyártók ugyancsak próbára teszik a hölgyek „kíváncsiságát”, hisz soha még ilyen színkavalkád nem jellemezte a fehérnemű-kínálatot. A pamut, műselyem és egyéb selyemszövetekből készült modellek szebbnél szebb árnyalatokban – zöld, kék, türkiz, lila, bíbor, sárga, barna, bordó, ezüst – pompáznak (tegyük hozzá – az irigylésre méltóan csinos próbababákon), melyeket ráadásként leheletnyi csipkecsodák és egyéb díszítések tesznek még stílusosabbá. De természetesen a már klasszikusnak számító „sima” fehér, bézs, piros, fekete fehérnemű is bőséggel kapható, és ezek általában olcsóbbak is, mint exkluzív társaik.
S hogy mennyi az annyi? Az árak alsó szintje darabonként 10–20 hrivnya között mozog, de harminc hrivnya alatt is általában csak török, lengyel vagy honi gyártmányú fehérnemű kapható, hagyományos, fedetlen gumírozással, jellemzően szintetikus textíliákból. Az ennél drágább holmi fehérorosz vagy német illetőségű, az igazi minőséget és a felső árszintet pedig rendszerint az olasz termékek képviselik. Ezek darabonként 30–40 hrivnyába kerülnek, míg a kétrészes együttesekért átlagosan 60–80 hrivnyát kell fizetni. Komolyabb igények esetén mindenképpen háromjegyű számra tessék készülni, legyen szó bugyiról, melltartóról, vagy akár pár dekányi muszlinból varrt „hálóingről” és a hozzá való boleróról (ami plusz egy százas).
– Hogy ez sok vagy kevés, azt a vásárlók anyagi lehetőségei szabják meg – fogalmaz a megyeszékhely egyik reprezentatív fehérneműüzletének vezetője. – Van, aki havonta betér hozzánk, és mindannyiszor vesz magának egy-egy új darabot, míg mások csak „végszükség” esetén, orvoshoz készülve, vagy ajándék gyanánt vásárolnak minőségi fehérneműt. Ami a vevőkörünket illeti, természetesen zömmel hölgyek vásárolnak nálunk, ám elvétve egy-egy szégyenlős vagy éppen hogy rámenős férfi is betér hozzánk. Némelyikük „diktálja” a pontos méretet, másikuk hozzánk, eladókhoz „méri” a kiszemelt portékát, de azt rendszerint valamennyien jó előre kijelentik, hogy természetesen a kedves feleségüket szeretnék ily módon meglepni…
Popovics Zsuzsanna
