Műmárvány, műkoporsó, műkegyelet

Piacosodó temetők

Kihez tartozik a temető, kinek a felelőssége rendben tartani? – tettük fel a látszólag egyszerű kérdést, amire azon­ban nem kaptunk egy­értelmű választ. Faluhelyen a községi tanács, a városokban a temetkezési vállalatok feladata a temető karbantartása, de mivel erre (sem) ad pénzt az állam, és a helyi költségvetésben sem „tétel”, leginkább gazda nélkül maradnak a temetőkertek.

Faluhelyen a községi tanács feladata (lenne) a temető kör­bekerítése, a meglévő kerítés karbantartása, a felgyülemlett szemét eltávolítása, a sírközök tisztán tartása, egy kút vagy egyéb víz­gyűj­tő fenntartása. Korábban szokás volt, hogy a faluban működő egyházi felekezet, felekezetek gondnokai, vagy azok megbízottai végezzék el a legszükségesebb teendőket. Manapság azonban sok helyen „senki földje” a temető, azaz a földterület ma is a tanácsé, a gondviselők azonban „elkoptak”.

Így a legtöbb temetőkerthez vezető út sártenger, a temetőt szemétdomb csúfítja, felveri a gaz, nincs víztározó sem, és kerítés híján kecskék, tehenek legelnek a sírdombokon.

Korábban csak a városok régi, lezárt temetőire volt jellemző a gondozatlanság, mostanság azonban faluhelyen is akad elhanyagolt temető, temetőrész. A vá­ro­soknál maradva, Ungváron régi gond a temetők kérdése. A me­gye­székhely 12 temetőjét egyet­len állami temetkezési vállalat felügyeli-kezeli, költségvetési pénz híján azonban rendszerint csak számon tartja. Pedig a temetési költségek nem éppen olcsók a megyeszékhelyen. Mint azt Mihajlo Bilejtől, a városi temet­ke­zési vállalat igazgatójától meg­tudtuk, a sírhelyért nem kell fizet­ni, ellenben a sír megásása 63 hrivnyába kerül, a koporsó elhe­lye­zése, behantolása 29 hr, a sír­he­lyet jelölő betonalap ára pedig 175 hr. A koporsóárak 100 hriv­nyánál kezdődnek, de van 800-1000 hriv­nyás darab is.

A legtöbb ungvári igyekszik valamely „közeli” sírkertbe temettetni elhalt hozzátartozóját. A „papíron” lezárt Kálvária-dombi temetőbe például tilos temetni, ám kis rábeszéléssel, illetve némi kenő­pénz­zel elérhető, hogy valamely hoz­zátartozó sírhelyére „temessék rá” a család újabb halottját, nemritkán egyenesen a még ép vagy félig ép koporsóra.

Ha ez az út nem járható, marad a radvánci temető, amit az állandó lopások, sírrongálások miatt igyekeznek „kerülni”, vagy a bar­vin­ko­si új temető, ahol viszont a körülmények rendezetlenek – nincs járható út, kerítés, a temető közelében bűzlik egy szeméttelep.

Azok az ungvári polgárok, akiknek valamely környező településen élnek a rokonai, néha igye­keznek halottaikat eme községek temetőiben elhelyezni. Sok egykori ungvári lakosnak így Onokóc, Nevicke, Minaj sírkertje lesz végső nyughelye.

Minajban kivé­te­le­sen jó pél­dára lel­tünk. A községi teme­tőnek itt az End­rik Tibor és End­rik Sán­dor ve­zette sírkő­ké­szítő­ vál­lalat viseli gond­ját.

– Közel két éve vettük át a temetőkertet a községi tanácstól, és na­­gyon sok mun­kánkba ke­­rült a rend­betétele – mond­ja End­rik Sándor. – Azóta rendszeresen elhordjuk a sze­­metet, évi 8-9 hrivnya ellenében rend­ben tartjuk a távol élők itt nyugvó hoz­zá­­tartozói­nak sírhelyét. Ok­tóber első napjaitól kezdve ké­szü­lünk november elsejére: lekaszáljuk a füvet, felszórjuk kaviccsal a járdákat, rendbe tesszük az évek óta „gazdátlan” sírokat.

Hogy ebben mi az üzlet? Talán az, hogy felhívják mások figyelmét arra, hogyan kell kinéznie egy temetőkertnek. A sírgödör ásása, han­to­lása itt 90 hriv­nyába kerül, a beton síralap 200-ba. A márvány síremlék ára 650 hr, dupla sír esetén 1100 hr. Tegyük rögtön hozzá, hogy ezek az árak nem kü­lön­böz­nek jelentősen azon települések szolgáltatásainak áraitól, ahol az önkormányzat a gazda.

A vállalkozótól azt is megtudjuk, hogy a falubeliek gyakran nem értesítik a készülő temetésről a temetőkert gondozóit.

– Régi szokás szerint a szom­szé­dok ássák a sírgödröt, majd egyszerű faoszloppal vagy fake­reszttel jelölik a sírt.

Én nem cso­dál­kozom ezen: akinek nincs pénze, maga temeti halottját.

Aki úgy látja jónak, akár több ezer hrivnyát is költhet szeret­tének temetésére, és további egy-két ezret a márvány sírkőre. Mostanság ismét „divat” a kőbe vésett arckép, aminek ára Minajban például 200 hrivnya.

Szolgáltatók és szolgáltatások ma már gyakorlatilag mindenütt léteznek ezen a téren. Hogy ennek ellenére gyakran miért nem gondozzák kellőképpen a sírokat? Talán mert kihalt a család, elköltöz­tek az utódok, vagy egyszerűen „nem érnek rá” gondozni a felmenők sírjait. „Megoldásként” egyre gyakoribb, hogy az egész sírhantot betonnal fedik, így nem csúfítja fű és gyom. Idegen? Megrendítő? Személytelen? Az. Talán éppen annyira, mint a minket körülvevő világ. Nincs kegyelet, tisztelet, nincs virág, gyertyaláng. Ahogyan gyakorta a még élők között sincs szó, mosoly, türelem és megbocsátás.

P. Zs.