A Korjatovics-rejtély

Kárpátalja történetében a terület földrajzi fekvése miatt évszázadokon keresztül több állam, etnikum, kultúra és vallás keresztezte egymást. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy vidékünk, s ezen belül a néhai Bereg megye életében a Zsigmond-kor folyamán fontos szerepet játszhatott egy litván származású fejedelem, Podólia ura, Korjatovics Tódor. S bár ma már, több mint két évszázados kutatás után, viszonylag sokat tudunk róla, személyiségét máig titkok övezik.

Tódor hercegről tudjuk, hogy a litván Gedimin dinasztiának volt a tagja. A XIV. század második felében a Kor­jatovics testvérek kezére jut Po­dólia. Amikor 1393 őszén Vitold litván nagyfejedelem megtámadja Podóliát, Tódor herceg családjával Magyarországon, rokona, Zsigmond király udvarában keres és talál menedéket. Valamikor 1394-ben Tódor megkapta első magyarországi jószágát – a mai Beregszászt. Később (1395) Zsigmond neki adományozza Munkács várát, s további mezővárosokat (Nagybereg, Vári) és falvakat (Végardó, Jánosi, Bé­gány, Sztrabicsó, egy időben Nagydobrony egy része stb.) is. Ő volt például a beregszászi katolikus templom kegyura is. Ráadásul több vármegyében, különböző időben, főispáni posztot töltött be (Bereg, Szat­már, Ugocsa, Máramaros). Zsigmond egyik kedvence volt ő, aki részt vett a híres nikápoli csatában, ahol török fogságba került, s csak néhány évi raboskodás után tért vissza a munkácsi várba.

A vele kapcsolatos titkok és talányok egyik legérdekesebbike, hogy hogyan is nézhetett ki Tódor herceg. A kutatók előtt korábban két Korjatovics ábrázolás volt ismert. Az egyik egy kisebb méretű metszet, amely egy lovast ábrázol, ki jobb kezében hosszú, vágásra emelt kardot tart. E kép a Munkács melletti Csernek-hegyi kolostorban található, és a Szent Miklós tiszteletére 1798 és 1804 között emelt templom északi falán volt látható (ottjártunk­kor már nem volt a helyén). Szatmári Gizellának, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténé­szének köszönhetően, akinek ezúttal is szeretnénk kifejezni hálánkat, sikerült megállapítani, hogy e mű szerzője Binder János (1735–1811) festő. Az alkotó persze nem láthatta Korja­to­vicsot, de, amint kiderült, nem is őt ábrázolta, hanem a Litván Nagyfejedelemség címerét. Ugyanezt az ábrázolást használta a maga idején pecsétjén Tódor herceg is, de az természetesen nem őt örökítette meg.

A második, Korjatovicsot ábrázoló portré ismertebb, s gyakrabban fordul elő az irodalomban. Éppen ennek alapján, bár némi változtatással (pl. a hajviselet) készítették el néhány éve a munkácsi vár felső udvarán álló egészalakos szobrát. Ezen a festményen Tódor herceg életnagyságban van ábrázolva, kezében a Csernek-hegyi bazilita kolostor alapító oklevelével (mint korábban megállapítást nyert, a dokumentum ezen formájában hamisítvány volt) és a máltai lovagrend keresztjével. Lehoczky Tivadar és Zsatkovics Kálmán György után tudjuk, hogy a ma szintén a munkácsi kolostorban őrzött olajfestmény másolat, amelyet 1835-ben a szerzetesek rendeltek meg az ismert tűzvész után, amely majdnem teljesen elpusztította a munkácsi várat. Állítólag ugyanis a várban őrizték az eredeti Korjatovics-képet, amelyet 1855-ben Bu­dára vagy Bécsbe vittek. Nyomát eddig nem sikerült megtalálni.

Vajon ez a kép valóban a munkácsi vár urát ábrázolta? Amire felfigyeltünk, az a mun­kácsi kolostornak a képen látható személy kezében tartott hamisított alapító oklevele volt. Egy ilyen oklevéllel a maga idejében Korjatovics biztosan nem pózolt volna semmilyen piktornak. Mivel az „oklevél” körüli hercehurca a XVII. század végén hitelességének hivatalos elismerésével, úgy tűnt, hogy végre befejeződött, ezért valószínű, hogy a kép is ekkor vagy később születhetett. Akkor azonban valaki mást ábrázol a portré.

A rejtély, ahogyan az gyakran előfordul, egy véletlennek köszönhetően oldódott meg. Egy XIX. századi magyar történelmi könyv­ben ráakadtunk ugyanannak a személynek az ábrázolására, aki a Csernek-hegyi kolostorban őrzött képen látható. A kép az Esterházy hercegek fraknói várkastélyában volt található és Sobiesky János királyt ábrázolta. Semmi kétség, hogy a két portré ugyanazt az embert ábrázolja, vagyis a Csernek-hegyi „Korjatovics”-portré nem más, mint Bécs felszabadítójának (a fraknói várban lévő kép is 1683-ban készült), a lengyel király és a litván nagyfejedelem III. Sobiesky Jánosnak (1629–1696) némileg átalakított mása. Nem kizárt, hogy a kép valamiképpen kötődik ahhoz a nevezetes eseményhez, amikor 1692-ben I. Lipót császár a XV. sz. óta először hitelesnek ismerte el a Csernek-hegyi kolostor 1360. március 8-án kelt, s Korjatovics Tódor herceg által aláírt alapító oklevelét. Ezzel kapcsolatban persze még sok érdekes kérdés vetődik fel, azt azonban leszögezhetjük, hogy az eddig Kor­jatovics-portrénak vélt festmény valójában So­biesky János lengyel királyt ábrázolja.

Kobály József, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára