"Munkát szeretne? ... Keressen nekem is"

Állásbörze (I.)

Munkát keresni nem egyszerű dolog, megfelelő munkahelyet találni még nehezebb. Aki egyszer is kilincselt már munkahelyet keresve, az tudja, mit jelent összeszorult gyomorral arról referálni, milyen zseniális munkaerő lakozik bennünk, majd pedig órákat-napokat várni arra, hogy közöljék velünk, az állás mégsem lett a mienk. Ilyenkor kezdődik minden elölről, és igyekszünk meggyőzni magunkat, hogy most majd biztosan sikerül.

Mint a mesében...

Hogy fogjunk hozzá a munkahelykereséshez? Felkereshetjük a lakhelyünk szerinti munkaügyi központot, ahol nyilvántartásba vesznek bennünket és rendszeresen értesítenek arról, hogy a hozzájuk forduló munkáltatók milyen munkakörbe keresnek alkalmazottakat, szakembereket, dolgozókat. Amennyiben találunk a képesítésünknek és végzettségünknek megfelelő ajánlatot, félig nyert ügyünk van, mert néhány sorstársunkkal együtt máris megpályázhatjuk az állást. Ha elég kitartóak vagyunk (vagy a nagy számok törvénye szerint), előbb-utóbb biztos ránk mosolyog a szerencse, és mi nyerjük el a hőn áhított, esetleg jól is fizetett munkát.

Persze, ha mindez ilyen egyszerű volna, valószínűleg egyetlen állást hirdető újság és munkaközvetítő iroda sem működne, pedig nem ez a helyzet.

Hirdetés

A munkakeresés másik módja az újsághirdetés. Az állást kereső hirdetésében rendszerint megjelöli az életkorát, nemét, azt, hogy milyen munkát keres, milyen feltételekkel, és persze megad egy elérhetőséget. Ez legalább egy levélcím, de ma már inkább telefonszám (akár több is) vagy internetcím.

Érdekes, hogy a sajtóban az állást kínáló hirdetések száma háromszorosa az állást kereső hirdetésekének. Ez arra vall, hogy a munkát keresők jobbára nem hirdetik még magukat. Ami persze érthető, hiszen a dolognak mifelénk még nincs hagyománya, no meg a remélt kereset sem akkora általában, hogy a munkavállaló érdemesnek tartsa költeni a megszerzésére.

Milyen munkát keresünk?

A megyeszékhelyen megjelenő Áłđćŕ ďđŕöł (Munkatőzsde) c. hetilap legutóbbi számában egyebek között ilyen állásokra pályáztak a hirdetők: főkönyvelő (3 fő), könyvelő (2), titkár (2), irodamenedzser (3), medikus (1), pszichiáter (2), jogász (2), rendszergazda (3), reklám és marketing (4), fordító (2), informatikai programozó (2), házvezető (2), gyermekfelügyelő (10!), elektromérnök (2), éjjeliőr (2), rakodómunkás (4), gépkocsivezető, áruszállító (9).

Néhány hirdetésszöveg: "Bármilyen munkát vállalok!", "Két 17 éves fiú rakodómunkát keres", "24 éves lány munkát keres. Egészségügyi könyv van", "Dekoratív szobanövények gondozását vállalom". Más. "Fiatal nyugdíjas hölgy munkát keres: takarítás, háztartási munka, gyermekfelügyelet", "29 éves fiatalember 15 éves munkaviszonnyal perspektivikus munkát keres pékségben, raktárban vagy bárhol máshol", "Házvezetést vagy gyermekfelügyeletet vállalok. Felsőfokú pedagógiai végzettség".

És végül még egy: "Reális otthoni munkát vállalok. A szorgalmat garantálom. Postai üzletet ne ajánljanak". A hirdetőnek vélhetőleg már van tapasztalata abban, mennyire kifizetődő az olyan munka, amit a hirdetések így ajánlanak: "Otthoni munka: postai küldemények csomagolása, rendezése. Fizetés heti 100-150 hr".

Milyen munkát ajánlanak?

A már említett hirdetési újság legutóbbi számában egyebek mellett ilyen állások betöltésére kerestek munkaerőt: könyvelő (13 fő), főkönyvelő (8), közgazdász (3), jogász (2), mérnök (9), medikus (1), fogorvos (1), reklámügynök (6), áruértékesítő-menedzser (7), kereskedelmi képviselő/ügynök (12), titkár (5), irodamenedzser (2), bárpultos (12), pincér (6), fodrász (8), manikűrös (4), utcai árus (5), bolti eladó (8), gépkocsivezető, áruszállító (12), logisztikai-menedzser (3), pék (6), varrónő (4), építőipari szakmunkás (12), asztalos (9), autószerelő (8), esztergályos-hegesztő (3), rakodómunkás (8).

Részlet néhány álláshirdetésből: "Reklámügynök. 18-50 év, jó kommunikációs készség, felső- vagy középfokú végzettség", "Szakács. Akarjon dolgozni", "Utcai árusok. Fizetés: 300-700 hr", "Főkönyvelő. Fizetés: 500 hr", "Felveszek rendszerető takarítónőt", "Őrök. Követelmény: 30-40 éves férfiak, kitűnő egészségi állapot".

Már csak az a kérdés, találkozik-e az állásajánló és álláskereső? Találkozik. Az esetek többségében meg is születik a megegyezés (jó esetben a hivatalos munkaszerződés), aztán jön a "kóstolás". A munkavállaló "kipróbálja" magát a munkaköri feladatokban, a munkáltató pedig árgus szemekkel figyeli, majd "értékeli" az új munkaerőt. Aztán hol az utóbbi elégedetlen a munkateljesítménnyel, hol az előbbi az alacsony bérezéssel.

Nem léteznek hivatalos számadatok arra vonatkozóan, hogy az ilyen módon született munkaviszonyok hány százaléka bizonyul tartósnak (több mint 3 év), az azonban szembetűnő, hogy egyes álláshirdetések periodikusan újra és újra megjelennek. Időnként akár kéthavonta is...

A munkaközvetítő irodák kínálta lehetőségekkel a következőkben foglalkozunk.

Popovics Zsuzsanna