In memoriam Fodó Sándor

Egy éve hiányzik

Tavaly május 11-én hunyt el, s május 14-én helyeztük örök nyugalomra szülőfalujában, Visken Fodó Sándort. A nyelvész, az egyetemi tanár, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapító elnöke és haláláig tiszteletbeli elnöke, aki a múlt század hatvanas éveitől kezdve rendíthetetlen harcosa volt a kárpátaljai magyarság ügyének, immár egy éve nincs közöttünk, s hiánya ma talán mégis érzékelhetőbb és tapinthatóbb, mint a halála utáni első bénító percekben volt.

Egykori diákjai, s meglett, életük delén túljutott emberek ezrei ma egyaránt úgy emlékeznek rá, mint aki a szovjetkorszak legsötétebb éveiben is képes volt egy életre szóló célt varázsolni eléjük a reménytelenség közepette, s amikor a rendszerváltással mégis felcsillant a remény, akkor is ő volt az, aki máig követhető irányt szabott a nekirugaszkodó, csapongó törekvéseknek.

Fodó Sándor az évtizedek során meghatározó, már-már legendás alakjává vált a kárpátaljai magyar közéletnek. A kilencvenes évek napi politikai csatározásai, a helyi magyarságot megosztó törekvései sem tudták igazán elkoptatni, s 1996-os visszavonulása, tiszteletbeli elnökké történt megválasztása után, betegsége ellenére is megkerülhetetlen szereplője volt közéletünknek, egészen haláláig.

Talán ezért van, hogy halálának egyéves évfordulója kapcsán újra belénk nyilallik visszafordíthatatlan hiányának ténye, a felismerés, hogy örökre távozott közülünk egy nagyra becsült Tanító és Társ.