Nagydobrony: termés van, tőke nincs

Nem kedvezett az idei tavasz a nagydobronyi gazdáknak, akik arról nevezetesek, hogy elsősorban primőrök termesztésével igyekeznek boldogulni, de az elmúlt néhány évről sem mondható el, hogy kényeztette volna a nagyközségben zöldséggel, burgonyával foglalkozókat. Őrhidi László gazdálkodóval, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnökével a földből élők jelenéről és kilátásairól beszélgettünk.

- Hogyan sikerült ez az év a nagydobronyi gazdák számára?

- Elég nehéz évünk volt. Későn tavaszodott, így az ideálisnál majdnem egy hónappal később került a földbe a korai burgonya, amely pedig az egyik meghatározó növénye a helyi gazdáknak. Ez a késés már önmagában is bevételkiesést okozott, ráadásul az idei árak ettől függetlenül is igen alacsonyak voltak. Az elmúlt években slágernövénynek kikiáltott uborka is totális csődöt jelentett ezúttal a gazdáknak, akiknek jobb esetben sikerült megkeresni a befektetett összeget, igen sokszor azonban veszteséget termeltek. Összességében azt mondhatom, hogy szinte minden növényfajtából jó termést sikerült betakarítanunk, azonban az országos helyzethez hasonlóan a zöldségek ára nálunk is igen jelentősen visszaesett.

- Mi lehet ennek az oka?

- Valószínűleg a jelentős túltermelés. Az utóbbi időben nálunk is megfigyelhető volt, hogy a korábbiaknál többen próbálkoznak az intenzív, fólia alatti zöldségtermesztéssel. Számukat gyarapította, hogy az elmúlt évben a határellenőrzés megszigorítása, a csencselés visszaszorítása miatt sokak számára ez maradt az egyetlen biztosnak tűnő megélhetési forrás. Hamarosan kiderült persze, hogy ez a fajta úgymond kényszergazdálkodás nem jó megoldás, ám mivel a gazdák már megtermeltek egy bizonyos árumennyiséget, az feleslegként jelentkezett a piacon. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy ez alkalommal a keletebbre fekvő ukrajnai megyék irányából sem volt akkora a kereslet a burgonyánk, zöldségeink iránt, mint az elmúlt években.

- A szerencsére egyre nagyobb étvágyú konzervgyárak sem jelenthetnek kiutat a nagydobronyiak számára?

- Nem, mivel a nagydobronyi termelők hagyományosan elsősorban a primőrök és a friss zöldségek piacára termelnek. Ráadásul az idei esztendőben, képletesen szólva, a konzervgyárak majd belefúltak a nagy termésbe, ami természetesen az árakon is megmutatkozott.

- Említette, hogy nő azok száma, akik a földtől, a zöldség- és burgonyatermesztéstől remélik a megélhetésüket. Ezzel együtt megfigyelhető-e, hogy a korábbiaknál több pénz, tőke áramlik a mezőgazdaságba, illetve szakszerűbbé, professzionálisabbá válik-e a termelés?

- Környezetemben azt tapasztalom, hogy egyelőre mindenki megpróbál a kisparcellás termeléssel boldogulni. Ez áll a fóliasátras termelésre is. A következő lépés természetesen az lenne, hogy az önálló termelés megtartásával, közösen oldják meg a gazdák a beszerzést és az értékesítést, de ezt a lépést még nem tették meg.

- Nem is tapasztalhatók ilyesfajta törekvések?

- Egyelőre nem. Az elmúlt hatvan év, a kolhozrendszer nagyon elvette az emberek kedvét a közös gazdálkodástól. Éppen ezért, bár a legtöbben tisztában vannak vele, hogy egyedül az a körülmény mekkora helyzeti előnyt jelentene, ha egy számottevő termésmennyiséggel sikerülne közösen megjelenniük a piacon, ódzkodnak megtenni ezt az igen fontos lépést.

- A szaksajtóban ugyanakkor olvasni lehet már olyan kárpátaljai példákról, amikor közös befektetéssel hoznak létre a kisgazdák például gyümölcs- és zöldségtárolókat. Az ilyen befektetés lehetővé teszik, hogy a hosszabb ideig tárolt termést később jobb áron dobják piacra.

- Egy ilyen beruházás nemcsak a közös érdek felismerésén múlik, hanem tőke kérdése is. A gyümölcs- és szőlőtermesztés terén például megfigyelhető, hogy az állam ugyan támogatja az új ültetvények létrehozását, de az egyik feltétel szerint csak az öt hektáron felüli telepítéshez jár állami támogatás, azaz nem éppen a kistermelők számára van kitalálva ez a támogatási forma.

- Ilyenformán Nagydobrony egyelőre a kistermelők birodalma marad?

- Úgy tűnik, igen. A kolhoztagoknak járó vagyonrész alapján 1,3 hektár földet kaptak a falu lakói, s az esetek jelentős részében azt sem egy tagban, hanem két részben, két helyen. Ráadásul sokan azon nagyobb gazdálkodók közül, akik az elmúlt években saját termőterületük bővítése céljából bérbe vették az ezen vagyonrész alapján kiutalt földterületek egy részét, s megpróbáltak nagyobb területen gazdálkodni, az elmúlt évek termésátlagának és bevételeinek alakulását látva lemondtak a bérlésről. Tehát ahelyett, hogy megindult volna a földterületek tömbösödése, inkább a parcellák elaprózódása folytatódott.

csp