Kína: szuperhatalom születik?
A Mennyei Birodalom gazdasági növekedése feltartóztathatatlan, s lépésről lépésre politikai és katonai erővé alakul át, új szuperhatalommá változtatva Kínát.
Nemrég az orosz nagyvállalkozók még jókedvűen élcelődtek az első olcsó, ámde ormótlan kínai személygépkocsik láttán. Ma viszont az új generációs Cherry Amulett szedán iránt óriási a kereslet Oroszországban és az egész régióban. Ezeket a gépkocsikat ráadásul Kalinyingrádban szerelik össze, ami kiváló ugródeszka az európai piacok meghódításához.
2006-ban Kína már négyszeresen múlta felül Oroszországot a gazdasági mutatók tekintetében, az ország exportja utolérte az amerikait, Makao, a szerencsejáték- és szórakoztatóipar keleti központja pedig éves bevételeit tekintve először előzte meg Las Vegast. De a Mennyei Birodalom gazdasági hatalmát már nem csak szomszédai s a kelet-európai fogyasztói piacok érzékelik. Financiális lehetőségeik hovatovább szétfeszítik az országhatárok szabta kereteket, s többmilliárdos külföldi befektetések formájában keresnek maguknak újabb vadászterületeket. Manapság a kínaiak autó- és vasutak építenek Angolában, Afrika-szerte nyitnak egyre újabb textilüzemeket és kutatnak kőolaj után. A brazil gazdaságokban a szójatermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés iránt érdeklődnek, a thaiföldi Mekong mentén pedig a mezőgazdaságtól kezdve a csempészetig gyakorlatilag mindennel foglalkoznak.
A kínai gazdaság jelenléte Latin-Amerikától Ausztráliáig mindenütt érzékelhető, s ezzel párhuzamosan politikai súlyuk is rohamosan nő. A Távol-Keleten Kína kulcsfigurája az észak-koreai atomprogram leállításáról folytatott tárgyalásoknak, békefenntartó katonái pedig ott vannak Libanonban is. A kínai külpolitika aktivitása mindenkit megdöbbent. Az elmúlt három évben az ország vezetői legalább annyiszor keresték fel a dél-amerikai országokat, mint az Egyesült Államok politikusai, többmilliárdos befektetéseket ígérve az argentin, a brazil, a chilei és a kubai gazdaságba. A szakértők szerint az amerikai világpolitikai egyeduralmat már a közeljövőben komoly veszély fenyegeti.
A kínai gazdaság fejlődésének üteme immár három évtizede elképesztően stabil. Mióta 1978-ban elkezdődtek a gazdasági reformok, a GDP növekedése éves szinten átlagosan legalább 9 százalék volt. A lakossági jövedelmek ötévente, a GDP tízévente megduplázódik. Bár most a gazdasági növekedés ütemének enyhe csökkenését jósolják, a kínai kormány 2007-2012 között is átlagosan 7,5 százalékos növekedéssel számol évente.
A gazdasági nyitás következtében áramlik a tőke Kínába. A közvetlen külföldi befektetések csupán 2006-ban 5 százalékkal nőttek és elérték a 63 milliárd dolláros rekordszintet. A példátlan gazdasági fejlődés, a hatalmas kínai piac óriási transzkontinentális projektek megvalósítását ösztönzi. Így például a Deutsche Bahn AG vasútvonal megépítését tervezi Oroszországon keresztül Kínába. Elképzeléseik szerint már néhány év múlva átszállás nélkül, mintegy 12 nap alatt lehet majd Kölnből Sanghajba utazni, ami lényegesen gyorsabb, mint hajón.
Ugyanakkor a szakértők felhívják a figyelmet, hogy a császárok egykori birodalmában távolról sem olyan tökéletes minden, mint ahogyan azt a felszínes szemlélő gondolná. A ma divatos kifejezéssel élve Kína egy ország, de két rendszer: a városi és a falusi birodalom. Ráadásul az egyik fokozatosan kiszorítja, feléli a másikat. Évente mintegy 10-20 millióan költöznek faluról a városokba. Azok, akik a jobb élet reményében a megapoliszokba menekülnek, korlátozottak jogaikban, s lényegesen kisebb fizetésért kénytelenek dolgozni, mint a helyiek. Mintegy 200 millió kínai megközelítőleg napi egy dollárból kénytelen megélni. Egy középosztálybeli számára az 500 dollár már magas jövedelmet jelent - megközelítőleg ennyit keresnek a menedzserek és a programozók.
Lépten-nyomon tapasztalható, hogy a helyenként a császárkort idéző archaikus falusi viszonyokat csupán egy lépés választja el az urbanizáció 21. századi csodáitól. A falvak határában itt is, ott is modern gépekkel folyik az építkezés, de az autópályákon még mindig felbukkan egy-egy ökrös szekerét hajtó paraszt. A vidékre látogató nyugati újságírókat azonban így is megdöbbenti a kézzelfogható fejlődés. Mindenekelőtt azt emelik ki, hogy az iparvidékeken, amilyen például Ukrajnában a keleti régió, modern utak, repülőterek épültek, jó a vasúti közlekedés, mindenütt fejlett az infrastruktúra. Látható, mondják, hogy az állam rengeteget fektet az ország fejlesztésébe.
A gyors urbanizációért persze fizetni kell. A Világbank adatai szerint a világ 20 legszennyezettebb városa közül 16 Kínában található. Ezenkívül igen elterjedt az országban a szemétimport. A kínai statisztikák szerint az elmúlt 10 évben folyamatosan nő a szemétbehozatal, és a világon évente előállított toxikus műanyagok 70 százaléka Kínában köt ki. Ez az ára az ipari forradalomnak, amely a világgazdaság élére röpíti a Mennyei Birodalmat. (Kárpátalja/Koreszpondent/podrobnosti.ua)
