A "szelíd" motoros

Kicsi korától kezdve élt-halt a száguldásért. Tízéves volt, amikor apjától egy segédmotoros kerékpárt kapott szétszedett, rozsdás állapotban. De apai és szomszédi segédlettel összerakta, üzem- és menetképes állapotba hozta. Átfestette, kicsinosította. Mire az érettségi küszöbére ért, már több robogót is kipróbált. És versenymotorozott az egyik ungvári sportegyesületben. "Viktor igazi tehetség" - hangoztatták az edzők.

De a sors másfelé vitte. A sorkatonai szolgálat alatt már a teherjárműveket bütykölte és a seregben szerezte meg az autószerelői szakmát. Leszerelése után ezt művelte tovább egy magántulajdonban lévő gépkocsiszervizben.

Megházasodott. Hamarosan megszületett fia, Andrij.

A kicsi épp hároméves volt, amikor Viktort váratlanul felkereste egyik volt ifjúkori versenyzőtársa, aki egy használt, ám megkímélt állapotban lévő motorcsodát ajánlott neki megvételre. Viktor elsőre nemet mondott, de közben szemmel és kézzel a kétkerekű járgányt simogatta. Végül beadta a derekát és tett vele néhány próbakört.

Az üzlet megköttetett.

Viktor ezután a motorkerékpáron robogott a munkába, bevásárolni és más ügyes-bajos dolgokat intézni. Hétvégén Andrijt is maga elé ültette és lassú tempóban körbekerekezte fiával a szomszédos utcákat, a környéket.

Másfél év után ugyanaz a cimborája egy másik, még nagyobb teljesítményű és még szuperebb motorral érkezett. Ezt is eladásra kínálta. Szinte vadonatúj volt. Az ára persze egy középkategóriájú gépkocsival vetekedett, de az ajánlat kecsegtető volt. A haver a vételárba beszámítja a régi motort, és a járgányt részletekben is törleszteni lehet.

Egymás tenyerébe csaptak. Viktor átadta eddigi motorját, előlegként ezer dollárt fizetett ki. Megállapodtak abban, hogy a teljes vételárat egy év alatt perkálja le.

Viktor először kipróbálta a motort. Utána teljesen szétszedte a hajtóművet. Közelgett a tél, de ő, persze megfelelő öltözékben, továbbra is a sok lóerős kétkerekűn közlekedett.

A vétel után két hónappal igazoltatta egy közlekedési járőr. És Viktor nagy megdöbbenésére kiderült: a motorkerékpár lopott, három héttel azelőtt, hogy megvette, Sztrijből "lovasították" meg. A jármű papírjai hamisnak bizonyultak. A motort az ügy tisztázásáig a közlekedési rend őrei ideiglenesen elkobozták.

Azonnal a cimborához sietett, aki a számonkérésre csak hebegett és habogott. Mentegetőzött. Mentségére azt próbálta felhozni, hogy ő is egyik ismerősétől vette át a motorkerékpárt értékesítés végett.

A kettejük közötti vita a tettlegességig fajult. Viktor volt az erősebb. Akarva-akaratlan úgy ütötte meg az eladót, hogy az két nap után a kórházban belehalt sérüléseibe.

Viktor, büntetlen előéletére, a szándékosság egyértelmű hiányára, az őszinte beismerő vallomására és családfenntartói szerepére való tekintettel jogerősen másfél év börtönt kapott. Egy év után amnesztiával szabadult.

...Amikor október végén náluk jártam, az ölében terpeszkedő fiával játszott. Később megkínált egy pohár borral. Poharazgatás közben váratlanul felsóhajtott.

- Azért szeretnék egy Yamahát!...

Tárczy Andor