Grúzia után Ukrajna következik?

Ukrajna mindinkább belebonyolódik a Nyugat és Oroszország konfliktusába, amely a kaukázusi helyzet miatt éleződött ki. Megfigyelők nem zárják ki, hogy Oroszország a kialakult helyzetben a Krímre is szemet vet. Ráadásul az eseményeknek ukrán belpolitikai vonatkozásai is vannak.

Mint emlékezetes, Oroszország nemrég elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, az EU és az USA viszont egybehangzóan elítélte ezt a lépést, és szankciókkal fenyegeti Moszkvát. Viktor Juscsenko ukrán elnök ebben a helyzetben egyértelműen a Nyugat oldalán foglalt állást. Megfigyelők szerint nyilvánvaló, hogy a Nyugathoz való közeledés, tehát a külpolitikai szempontokon kívül az államfő ezzel a lépéssel egyszersmind szerette volna a maga oldalára állítani a nemzeti érzelmű "narancsos" szavazókat is, hogy azok a legközelebbi választásokon rá voksoljanak, s ne a jelenleg népszerűbb Julija Timosenkóra.

Juscsenko többször is kifejtette, hogy nem tartja elfogadhatónak az orosz lépést, amellyel az elismerte Dél-Oszétiát és Abháziát. Rámutatott, hogy ez a konfliktus bonyodalmakhoz vezethet a világ számos részén, hozzátéve, hogy Ukrajna kész aktívan részt venni a grúz területi egység helyreállításának folyamatában. (Igaz, nem tette hozzá, hogy milyen módon. Remélhetőleg nem katonák révén.)

Julija Timosenko kormányfő ebben a helyzetben végül szintén egyértelműen Grúzia területi egysége mellett foglalt állást. Sőt, a kormány végre elfogadta az orosz hadihajóknak és tengerészeknek az ukrán határon át való mozgását szabályozó új rendelkezést. Mint arról korábban már beszámoltunk, e rendelkezés értelmében az oroszoknak 72 órával korábban be kell jelenteniük hajóik távozását Szevasztopolból, Ukrajnának pedig jogában áll megtiltani azt.

Ily módon Viktor Janukovics maradt az egyetlen jelentős ukrán politikus, aki támogatta Oroszország lépését, felszólítva Ukrajnát, hogy ismerje el Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét. A Régiók Pártjának vezére nyilvánvalóan azzal a szándékkal tette ezt, hogy megerősítse délkelet-ukrajnai szavazóinak bizalmát, akik általában mindenben támogatják Oroszország lépéseit, ám miután a kaukázusi konfliktus elején az államfői titkárság azzal gyanúsította meg Timosenkót, hogy elárulja az ukrán érdekeket a Kreml javára, ingadozni kezdtek a tekintetben, hogy kire szavazzanak.

A grúziai események kibontakozásával mind gyakrabban kerül szóba, hogy Oroszország a Kaukázus után esetleg a Krímre veti a tekintetét, ahol amúgy is erősek a pozíciói. Nyugaton már nyíltan beszélnek erről a lehetőségről. Bernard Kouchner, a francia diplomácia vezetője mondta minap: "Oroszországnak más céljai is lehetnek Dél-Oszétia és Abházia után, például a Krím, egész Ukrajna vagy Moldova, s ez nagyon veszélyes".

Az ukrán szakértők ugyanakkor nem ennyire borúlátóak. Egyetértenek ugyan azzal, hogy a Krímben csak igen kevés ukrán lakik, annál több viszont az orosz, ám rámutatnak, hogy ott él a félszigeten az igen jelentős tatár lakosság is, amely szerintük adott esetben mindent elkövetne azért, hogy a Krím ukrán terület maradjon. A veszélyben nem hívők másik - egyébként nem túl meggyőző - érve, hogy az orosz üzletemberek már annyi pénzt fektettek Szevasztopolba, hogy ők sem akarhatnak ott háborút.

Úgy tűnik, mutatnak rá mások, kihasználva a jelenlegi helyzetet, Oroszország elhatározta, hogy a kaukázusi konfliktussal együtt megoldja a döntően oroszajkú népesség által lakott Dnyeszter-melléki terület problémáit is, melyeket a kilencvenes évek óta nem sikerült kezelni. Medvegyev orosz elnök nem sokkal Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének elismerése előtt találkozott Szocsiban Vlagymir Voronyin moldovai elnökkel és Igor Szmirnovval, a Dnyeszter-mellék senki által el nem ismert elnökével, majd úgy nyilatkozott, hogy jó esélyeket lát a probléma megoldására. Szakértők legalábbis érdekesnek találták ezt az optimizmust, mivel Szmirnov továbbra is kizárólag a Kisinyovtól való teljes elszakadásban látja a megoldást. Medvegyevnek mindazonáltal sikerült meggyőznie a két elnököt, hogy szeptemberben személyesen is találkozzanak. Nem kizárt, mutatnak rá megfigyelők, hogy a Dnyeszter-melléki konfliktus békés megoldásával Medvegyev szeretne jó pontot szerezni a Nyugat szemében a Kaukázusban történtek után.

Emlékezetes, hogy 2003-ban Moszkvának már kis híján sikerült rávennie Voronyint és Szmirnovot a megállapodásra, miáltal a Dnyeszter-mellék igen széleskörű autonómiát kapott volna, ám a moldovai elnök - állítólag az Egyesült Államok nyomására - az utolsó pillanatban elállt a megállapodástól. Moszkvában most talán abban reménykednek, hogy a dél-oszétiai és abháziai események hatására Kisinyov sokkal "megértőbb" lesz az orosz igényekkel szemben.

hk