Civil élet a német megszállás alatt

Ukrán sajtó a háború idején

A korabeli újságcikkeket olvasva kitűnik, hogy a német megszállás idején sem állt meg az élet Ukrajnában. A lapok nemcsak a fasiszta rezsim propagandájával foglalkoztak, hanem írtak az élelmiszerárakról, a sportról és a divatról is. Bár az időtől megsárgult lapok bőségesen tartalmaznak náci propagandát, mégiscsak felvázolnak egyfajta általános képet a megszállt területek életéről. A halál és a félelem hírei mellett kiolvashatók e lapokból a hétköznapok azon apró mozzanatai, melyek a mindennapokat jellemezték.

1943 májusa, javában tart a második világháború. Az olasz-német csapatok kapituláltak Észak-Afrikában. Az észak-kaukázusi fronton elkeseredett légi csatározások folynak. Eközben a megszállt Odessza felbolydult: a német kormányzóság új sörárat állapított meg - 3 márkát egy palackért, avagy 6 márkát egy literért.

Ezzel egy időben Juzsnaja Palmirát egy másik, nem kevésbé fajsúlyos hír tartotta izgalomban: Herman Pintya polgármester harcot hirdetett a pirított napraforgómag nyilvános helyen való fogyasztása ellen. A városvezető így szeretett volna civilizált közállapotokat teremteni a településen.

Az ukránok akkori élete a korabeli lapok beszámolói szerint feltűnően gazdag volt az olyan kisebb hétköznapi örömökben, amelyek igen távoliak a frontvonal borzalmaitól. Persze gyakran kilógott a lóláb, nyilvánvaló volt, hogy ezek a hírek a fasiszta rezsim előnyeit voltak hivatva szemléltetni a lakosságnak.

Például 1943 tavaszán az odesszai újságok diadalmasan számoltak be arról, hogy a helyi cukrászda a kétévi "németek alatti" munka eredményeként több mint 32 tonna karamellát és drazsét, 90 tonna marmeládét és gyümölcsízt, majd hat tonnányi csokoládés cukorkát és 8 tonna halvát gyártott. Az élelmiszeripar a megszállás ínséges napjaiban nagy mennyiségű sűrített tejjel, tejszínnel, tejfellel és túróval örvendeztette meg az odesszaiakat. Az Odesszkaja gazeta érzékletes cikkben számolt be a legkülönfélébb töltelékekkel töltött fánkok gyártásáról, amelyeknek "igen nagy sikerük volt a helyi lakosság körében".

Ha hihetünk a sajtónak, a szovjethatalom hiányában virágzásnak indult a nagyvárosok kulturális élete is - művészeti tárlatok nyíltak, előadásokra került sor a színházakban, az éttermek ismét várták a vendégeket. Virágzott a kereskedelem is, ráadásul nem csupán az olyan létfontosságú árucikkeknek köszönhetően, mint például a só vagy a szappan, hanem megjelentek az üzletek polcain a kozmetikumok, a divatos ruhák és az ékszerek is. A lapok utolsó oldalai hemzsegtek az afféle hirdetésektől, amelyekben elveszett kiskutyákat kerestek gazdáik, masszőr ajánlotta szolgálatait, pattanások és szeplők eltüntetését ígérték, illetve koncerteket és sportrendezvényeket népszerűsítettek.

A Nove ukrajinszke szlovo című lap 1942. évi cikkéből kiderül, hogy Kijevben már fél évvel a város németek általi megszállása után megbízhatóan működött a sürgősségi orvosi ellátás, a városvezetés pedig gondoskodott a munkások által látogatott fürdők zavartalan működéséről.

Maguk a munkások a lapbeszámolók szerint 1941-1942 telén aktívan részt vettek a meleg ruha gyűjtésében "felszabadítóinknak", azaz a németeknek. Így például a Donyeckij vesztnyik 1941-ben közölte egy bizonyos P. Sztyepan üzenetét, aki egy rövid bundát, egy pár meleg kesztyűt, nemezcsizmát és egy gyapjú sálat adományozott a fasisztáknak. "Boldog leszek, ha ez a szerény ajándék legalább egy katonáját felmelegítheti ... a nagy német hadseregnek, amely elhozta a felszabadulást az ukrán népnek a zsidó-bolsevik iga alól" - írta az olvasóknak ez a bizonyos juzovkai (így hívták régen Donyecket) lakos.

Lemberg a Lvivszki visztyi 1942 áprilisi beszámolója szerint a németek bevonulásával hozzálátott a város "esztétikai külalakjának" helyreállításához, miután a város minden épülete és lakóháza "rendkívül be lett mocskolva a bolsevikok és a zsidók által, sokukat, pedig vandál módon megsemmisítették a vörös hadsereg katonái". A lap információi szerint a németek helyreállították a csatornázást, bevezették a házakba a gázt és a vizet, fertőtlenítették a helyiségeket, s helyreállították a legnagyobb nyugat-ukrajnai város számos régi épületét.

A megszállt területeken megjelenő lapok azt sugallták, a németek hosszú időre rendezkednek be az ukrán területeken: nem feledkeztek meg a színházak újraindításáról, parkok, állatkertek kialakításáról, felvették a harcot a korrupcióval, premizálták a mezei munkákban kitűnt munkásokat. Még arra is futotta az energiájukból, hogy új vállalatokat indítsanak be. Így például 1942-ben elkezdte a termelést Ukrajna az idő tájt egyetlen piperecikk vállalata, amely vazelint, fogport és púdert gyártott.

A jelek szerint a lakosság sem jött zavarba a kapitalizmus hirtelen térnyerésétől, hanem hozzálátott a magántulajdon újrateremtéséhez. Például a Holosz Poltavscsini című lap már 1941 őszén arról számol be, hogy a városi piac vezetése két hónap alatt több mint 16 ezer rubel bevételre tett szert árusítóhelyek, pavilonok bérbeadásából a vállalkozó szellemű polgároknak.

A magántulajdon zsenge hajtásai azonban csak addig növekedhettek zavartalanul ukrán földön, míg vissza nem tért a szovjet hatalom. (Kárpátalja/Korreszpondent)