A Magyar Napló Beregszászban

Rendhagyó irodalomórára került sor múlt szerdán a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola könyvtárának olvasótermében, ahol az irodalomkedvelő közönség a Magyar Napló irodalmi folyóirat munkatársaival találkozhatott.

A budapesti vendégeket - Oláh János költőt, írót, a Magyar Napló főszerkesztőjét, Mezey Katalin költőt, a folyóirat szerkesztőjét, a Széphalom Könyvműhely igazgatóját és Falusi Márton költőt, szerkesztőt - dr. Penckófer János költő, a Rákóczi-főiskola tanára, alkalmi "óravezető" tanár mutatta be.

A három költő előbb felolvasott verseiből, majd néhány mondatban vázolták, miként választották hivatásuknak az irodalmat. Mint kiderült, az idősebb generációhoz tartozó Oláh Jánost és Mezey Katalint, valamint a fiatalabb költőnemzedéket képviselő Falusi Mártont összeköti, hogy egyiküket sem sikerült a maga idejében "lebeszélni" a költői pályáról, a csöppet sem rózsás kilátások, a távolról sem garantált megélhetés ellenére vállalták mindhárman az irodalmat.

A továbbiakban a Magyar Naplóról, a Magyar Írószövetség lapjáról esett szó, amely az utóbbi 4-5 évben nyerte el jelenlegi, magazinszerű formáját. A lap elsősorban természetesen szépirodalmat - novellát, verset - közöl, tudhattuk meg Oláh Jánostól, emellett az "értékfogékonyság" jegyében igyekszik újrateremteni az irodalomkritikát és a főszerkesztő szerint eléggé elszegényedett esszéírást. Néhány éve rendszeresen közöl a lap neves prózaírókkal, költőkkel készült hosszabb, 15-20 oldalas interjúkat is, melyek igyekeznek bemutatni az alkotókat, illetve megvilágítani műveik hátterét. Oláh János felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy immár elérhető a Magyar Napló internetes honlapja is, s a jelenlévőknek mindjárt módjában állt feliratkozni a honlap hetente megjelenő hírlevelére.

Mezey Katalin örömmel számolhatott be egyebek mellett a Széphalom Könyvműhely középiskolások számára más szervezetekkel együtt kiírt Sárvári Szépirodalmi Pályázatának sikeréről, amelynek kárpátaljai résztvevői is voltak az elmúlt években. Mint hangsúlyozta, az irodalom is olyan, mint a szegény szerető: "ha olyan, akkor inkább őt választja az ember, mint a gazdagot". Mert az emberi élet célja mégiscsak az, hogy megpróbálja kibontakoztatni a tehetségét, s felépíteni az egyéniségét az egész közösség számára, hiszen az élet azért van, hogy másoknak használjunk vele - fejtegette. (Oláh Jánossal készült interjúnkat a következő lapszámban olvashatják)

hk