Elsősegély

Két napja nem csinált mást, csak heverészett, vergődött az ágyon. Munkanélküli lett. A cég csődbe ment. Tizennyolc hosszú év. Árubeszerzőként. Holnap, holnapután vajon hol és mit fog beszerezni?

***

Ica érkezett. Az ajtót szokás szerint hangosan bevágta. Menet közben szabadult meg a ruháitól. Lezuhanyozott. Mire a méternyi fürdőszobából a hálóba jutott, már nem takarta más, csak a bőrápoló krém illata.

Színészkedő mozdulatokkal ringatta magát a félhomályban.

- Hogy van az én kis betegem? Még mindig gyengélkedünk? Sebaj! A doktor néni mindentudója a gyógymasszázsnak...

- Még mindig nem kaptunk fizetést. Már két hete halogatják. - Másik témára csapott át. - Telerakták a környéket vadonatúj kukákkal. Csak nem egy újabb fejes költözik ide?

Az elitnek számító negyedben a vadonatúj kukák hirtelen megjelenése csalhatatlan jele volt annak, hogy még egy fősarzsi jutott szolgálati (ingyenes) családi házhoz. A szemétgyűjtők kihelyezését a tiltó közlekedési táblák felállítása követte. Végül két rendőr is megjelent a nagyfőnök nyugalmának letéteményezésére.

- A fene ott egye meg őket! - panaszkodott a közeli bár tulaja. - Elriasztják a forgalmat!

A csendes helyen lévő mulatót valóban előszeretettel látogatták a tarfejű szépfiúk és partnernőik. Nagy borravalókat adtak és kecsesen levizelték a bár mellett álló gesztenyefát. Ám, mióta a két rendőr rendszeresítve lett, a luxuskocsik elmaradoztak. A fakabátok egyet kerültek, fordultak, majd a hőguta elől letelepedtek a leghátsó boxba, hogy kávéba rejtett erősebb italneművel oldják a silbakolás feszültségét.

Hát melyik nagyfiú tud önfeledten sörözni és fontos üzleti ügyben dönteni, amikor négy árgus rendőrszem mered feléje?!

- Lám, a kis betegünknek használt a kúra! A nagyobb hatás kedvéért meg kell ismételni, nehogy visszaessen...

A nő már betöltötte a negyvenötöt. Osvosnő volt a városi kórházban. Aneszteziológus.

***

Felsikított a csengő. Mellette mintha még az ajtót is megrugdalták volna. A küszöbön vállas ifjonc állt merev képpel.

- Maga a doktornő?

A választ meg sem várva benyomakodott. Mögötte két egyenreszabott társa szintén. Ők cipelték, támogatták a negyediket.

- Elsősegély kell! Azonnal!

A negyedik gyerek bal karján hosszú vágás éktelenkedett.

- Én nem akartam...csak úgy bejöttek...és kérdezték...hol lakik az orvos...látták a Ladáját a lépcsőház előtt...a vöröskeresztes jelzéssel...ne tessék...haragudni... - nyöszörögte az alsó szomszéd az ajtókeretben.

Ica kérdezni akart valamit, de aztán csak ment az orvosi táskáért.

- Azonnal kórházba kell vinni!

- Azt csak bízza ránk!

A fiatalembert elvitték. Az első, a csengető legény a küszöbnél a belső zsebébe nyúlt, előhúzott két darab százdollárost és a cipős szekrénykére dobta.

Nem mondta, hogy köszönöm.

Nem mondott semmit.

***

- Na, van már pénzünk kenyérre. Meg talán borra is...

Ica lerogyott az ágy szélére és elsírta magát. A férfi, aki egész idő alatt fel sem állt a pamlagról, némán, egykedvűen meredt maga elé...

Gerzsenyi András