A vetésforgó és a vetésváltás

Minél inkább rászorulunk a föld termésére, annál fontosabb, hogy helyesen gazdálkodjunk rajta, hatékonyan éljünk a rendelkezésünkre álló terület lehetőségeivel. Mindehhez Tóth Gyulától, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadójától és vezetőjétől kértünk hasznos tanácsokat.

- A hatékony növénytermesztés kapcsán rendszerint sok szó esik a vetésforgóról. Mit kell tudnunk róla?

- Meg kell különböztetnünk a vetésforgót és a vetésváltást. A vetésforgó a nagyobb területen működő gazdaságokban alkalmazható, a vetésváltás viszont a kis területen gazdálkodó termelőknél jöhet szóba. Mindkettőnek számos típusa létezik, agrotechnikai szempontból azonban az a fontos, hogy ismerjük az adott növények vízgazdálkodását, gyökereik típusait, a különböző növényekre jellemző kórokozókat és kártevőket, valamint a gyomosodási viszonyok alakulását. Tehát mindig úgy kell megválasztani a növények termesztési sorrendjét, hogy folyamatosan biztosítva legyen a talaj tápanyagokkal való feltöltése és megmaradjon a jó vízgazdálkodása. A vetésforgók és vetésváltók különbözhetnek attól függően is, hogy egy adott gazdaság milyen típusú növények termesztésére állt rá. Különféle, 6-7 parcellás vetésforgók alkalmazhatók a szemes terményekre és a kapásnövényekre, a zöldségekre és takarmánynövényekre is. Elképzelhetők kevert vetésforgók is. A legfontosabb azonban mindig az, hogy a növények ültetésének sorrendjét helyesen válasszuk meg. A nagyobb gazdaságokban a megfelelő vetésforgó kialakítása nem jelent problémát, míg a kisebb gazdálkodók jellemzően sokkal nehezebben tudják megoldani ezt a kérdést.

- Mit kell tudnunk ennek a gazdálkodási formának az előnyeiről?

- Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a helyes vetésváltás kidolgozásának eredményeként sokkal kevesebb pénzt kell műtrágyára, vegyszerekre költenünk, ami napjainkban bizony sok áldozatot kíván a termelőktől. Mindenekelőtt le kell szoknunk arról, hogy csak kalászosokat vagy csak kapásokat vetünk ugyanazon helyre. Ahol a kapás növényeket valóban kézzel kapáljuk, ott nincs nagyobb probléma, hiszen a kapálás révén megszabadulunk a haszontalan növényektől, s a rezisztens gyomok nem szaporodnak el túlságosan. Azonban a kézi kapálás meglehetősen nagy ráfordítást igényel, s egy hektáron felüli területen még a vegyszeres gyomirtásnál is többe kerül. Ezért mindig arra kell törekednünk, hogy a megfelelően kialakított vetésforgó vagy vetésváltás segítségével a következő évben olyan növényt ültessünk az adott területre, amely "kiviszi" az előző évi gyomirtás ellenére fennmaradó gyomnövényeket. Ezáltal sokkal tisztább lesz a termésterületünk és sokkal jobb minőségű termést tudunk betakarítani.

- Mondana példát egy egyszerű vetésváltás kialakítására?

- Egy egyhektáros vagy annál valamivel nagyobb területet célszerű legalább három parcellára szétosztani. Az egyik parcellába őszieket, például búzát vetünk. Annak betakarítása után a kukorica következik ugyanazon földterületre (a kukorica alá lehetőség szerint adjunk istállótrágyát, hiszen ennél a vetésváltásnál három évente egyszer kerülhet sor a szerves trágyázásra). Amennyiben késői kukoricát vetettünk, már nincs lehetőségünk azon az őszön újra búzát vagy árpát vetni, ezért marad valamelyik tavaszi kalászos - a tavaszi búza, az árpa vagy a zab. Ezután újra kezdődik a vetésváltó, azaz ismét az őszi búza következik majd. Amennyiben van szarvasmarha a gazdaságban, be lehet iktatni a vetésváltásba a pillangósnövényeket is. Például a tavaszi kalászosok alá vethetünk lóherét, amivel már egy négymezős vetésforgót alakíthatunk ki. A pillangósnövények beiktatása azért is célszerű, mert a gyökereik a levegőből kivont nitrogénnal dúsítják a talajt, ami akár az elkövetkező két esztendő termésére is jó hatással lehet.

- Milyen növények termesztésére alkalmas még ez a rendszer?

- Például az elsőnek említett őszi búzát bármelyik őszi kalászossal helyettesíthetjük. A kukorica helyére bármely más kapásnövény elvethető, mint például a burgonya vagy a takarmányrépa. A tavasziaknál annyi a megkötés, hogy amennyiben lóherét is vetünk, akkor a főnövénynek valamelyik kalászosnak, például búzának, árpának vagy zabnak kell lennie.

- Szó volt a vetésváltás alkalmazásának növényvédelmi hatásairól is. Mondana példát erre?

- Amíg el nem szaporodott vidékünkön a kukoricabogár, a tengerit monokultúraként is lehetett termeszteni éveken keresztül. Napjainkban azonban mindig fennáll a veszélye, hogy elszaporodik a kukoricabogár, így ajánlatos a kukoricát minden évben más mezőbe vetni, amit a vetésváltással kiválóan megoldhatunk. Ebben az esetben nem lesz sok gondunk a kukoricabogárral, ugyanis a lárváinak a következő évben a talajban igen korlátozott, mindössze 1-1,5 méter a mozgásterületük, tehát nem valószínű, hogy áttelepednek a vetésváltás révén másik parcellába került kukoricába.

- Mit tanácsol azoknak, akiknek egyhektárnyi, vagy még annál is kisebb a földterületük?

- Nekik nem célszerű elaprózni a földet, jobb, ha az egész területet ugyanazon kultúrával vetik be. Célszerű viszont évente váltogatni ezeket a kultúrákat, például a fentebb leírt módon és sorrendben.

pszv