Veszettség embereknél

– A közelmúltban egy ismerősömet megharapta egy kóbor kutya, s tudni szeretné, hogy nem kapta-e el a veszettséget. Érdekelne, miképpen kerülhetjük el a kórt, s mit tehetünk akkor, ha már elkaptuk? – telefonált be szerkesztőségünkhöz egy olvasónk. Kérdéseivel dr. Kovács Mihályt, a Viski Nagyközségi Orvosi Rendelő belgyógyászát kerestük meg.

– Az állatról emberre átterjedő vírusos fertőzések közül a legveszélyesebb a veszettség – indítja beszélgetésünket a szakorvos. – A kór okozója a lyssavírus, mely a megfertőzött vadon élő vagy háziállatok harapása, marása vagy sebeink nyálukkal való érintkezése útján terjed. Nagyon ritkán előfordulhat a szájon át történő fertőzés, a veszett állatok tejének az elfogyasztása révén, illetve a légúti megfertőződés, amikor a kórt elkapott denevérek váladékcseppjeinek a belélegzése útján kapjuk el a betegséget. Elméletileg pedig lehetséges a kór emberről emberre való átterjedése, a veszettségben szenvedő ember harapása révén, de ennek csekély a valószínűsége. A vírusok eredeti gazdaállatai a denevérek, a veszettség terjesztésében viszont földrészenként más-más állatok játszanak döntő szerepet. Nálunk a fő terjesztők a betegséget elkapott kutyák és macskák, az erdei-mezei állatok közül pedig a rágcsálók, valamint a vörös rókák. Róluk terjed át a vírus más, vadon élő, illetve háziállatokra, esetleg közvetlenül az emberre.

– Az emberek esetében melyek a veszettség tünetei?

– A betegség lappangási ideje rendkívül változó, általában 20–90 nap. A kór 2–10 napos bevezető szakaszában gyakori a láz, a rossz közérzet, a fejfájás, az étvágytalanság, a hányás és a nyugtalanság. A seb helyén fájdalom, viszketés, túlérzékenység jelentkezhet. A beteg ezt követően átlép a neurológiai szakaszba, mely ugyancsak 2–10 napig tart. A megfertőződött személynél szorongás, nyugtalanság jelentkezik, típusos esetekben dührohamok lépnek fel, és bizarr, harcias magatartás érzékelhető. Az említett tünetekkel jellemezhető időszakok nyugodt szakaszokkal váltakoznak. Az izomgörcsök először a garatizmokban jelentkezhetnek. A beteg garatfájdalomra, nyelési, illetve légzési nehézségekre panaszkodhat. A következő szimptóma a víziszony, a folyadékok, köztük a nyál lenyelésére tett kísérletek a légcsőbe történő félrenyelést eredményeznek, s a víz látványa is rémülettel tölti el a pácienst. A beteg emellett azt is érezheti, mintha kevés levegőt tudna magába szívni. Egyes esetekben agyhártya- és agyvelőgyulladásos tünetek is észlelhetőek. A fertőzött személy végül kómába esik, és ritka kivételektől eltekintve, elhalálozik. A halál a légzési és a vérkeringési elégtelenségek, illetve a kóma szövődményei miatt áll be.

– Mit tehetünk, ha felmerül a megfertőződés gyanúja?

– A betegséget gyógyítani nem lehet, ellenben megelőzhetjük. A profilaktikai lehetőségek közé tartozik a kutyák, macskák veszettség elleni védőoltása, a vadon élő állatok esetében pedig tablettába rejtett vakcinát helyezhetünk el az erdőkbe, mezőkre kihelyezett húsdarabokban. Ha pedig megharapott, megmart minket, vagy a nyálával érintette a sebünket egy állat, azonnal forduljunk orvoshoz, megfelelő gyógyszeres oldattal alaposan ki kell mosni a sebet, majd szükség van a páciens sebész általi gyógyellátására, s a hivatalosan előírt rendelkezéseknek, szabályozásoknak megfelelően, védőoltásban kell részesítenünk a beteget.

Lajos Mihály