Bótrágyiak az ungvári várban és nevickei várromnál

A közelmúltban a bótrágyiak 55 fős csapata honismereti kiránduláson vett rész, amelyet a Bótrágyi KMKSZ-alapszervezet és a Rákóczi Szövetség Bótrágyi Alapszervezetének elnöksége szervezett.

Utunk elsődleges célja Ungvár volt. A központon sétálva megtekintettük Európa leghosszabb, 2200 m hosszú hársfasétányát, amelyet 1928-ban telepítettek. Keresztülsétáltunk a gyaloghídon, szemünk elé tárult a Filharmónia (egykori zsinagóga) épülete, a görögkatolikus székesegyház, katolikus kollégiumok. Elmentünk még a jelenlegi kereskedelmi technikum épülete mellett, amit 1668-ban építettek, így Ungvár egyik legrégibb épülete.

Kis séta után megérkeztünk a várba. Mihelyt beléptünk az udvarba, visszacseppentünk a régi főúri időkbe. Megtekintettük a vár udvarában álló szobrokat, a turul-szobrot, a Teréz-bástyát. A várban bent megnéztünk több kiállítást is, többek között Kárpátalja vadvilágának és természetének a kiállítását, Kárpátalja több nemzetiségének a korral változó népviseleteinek és népi hangszereinek kiállítását. Végül a fegyverkiállítást néztük meg. Megtekintettük még a kápolnát, amely a vár „szíve”. Kifelé jövet pedig megálltunk egy kicsit a vár 30 méter mély kútjánál.

Rengeteg élménnyel gazdagodva továbbindultunk a nevickei várromhoz. Az egykori vár maradványai Ungvártól északra találhatók egy, az Ung völgye fölé magasodó meredek hegy tetején. Délben meg is érkeztünk Nevickére. Ebéd után nekigyürkőztünk, hogy felkapaszkodjunk a várhoz. Mire mindenki felért a végcélhoz, idegenvezetőnk, Horkay Sámuel ismertette velünk a történetét. A vár többször cserélt gazdát történelme folyamán. Építése Aba Amadé nevéhez fűződik, majd a kiskirályok veresége után Károly Róbert Drugeth Jánosnak ajándékozta hűségéért. Nevicke a Drugeth család székhelyévé vált. 1644-ben I. Rákóczi György legyőzte Drugeth Jánost, s elfoglalta a nevickei várat. Attól félve, hogy a várat a császáriak felhasználhatják a vele folytatott háborúban, leromboltatta. Azóta is romokban hever.

Rengeteg élménnyel gazdagodva késő délután indultunk haza. Remekül éreztük magunkat mindannyian. Alig várjuk, hogy jövőre is eljuthassunk valahova, hogy még jobban megismerhessük a mi Kárpátaljánk történelmét!

Barta Renáta, Bótrágy