Fájdalmas múlt, reményteli jövő

Emlékművet avattak Nagyszőlősön

„Emlékezés e szép, békés, soknemzetiségű és sokvallású város áldozataira. Kifosztották, Szőlős elhagyására kényszerítették, elhurcolták, megsemmisítésre szánták, kivégezték őket, elestek. A város lakóinak közel felét áldozattá tették a II. világháború okozói és az azt követő kényszeruralom kiszolgálói” – áll a 70 évvel ezelőtt történt elhurcolásokra, kegyetlenségekre emlékező, július 15-én Nagyszőlősön felavatott emlékművön, amely 4 egykori nagyszőlősi család, a Weisz, Aykler, Hokky és a Perényi családok emlékének adózik.

Az emlékműavatón elsőként Ayklerné Papp Zsuzsanna, a Megtagadva címet viselő, a kárpátaljai magyarságot és magyar zsidóságot, s annak mindennapjait, sorsát a II. világháború tükrében bemutató könyv szerzője köszöntötte, bemutatva az emlékművet állíttató négy család jelenlévő képviselőit, köztük a kezdeményezőt és az emlékmű finanszírozóját, Weisz Sándor Suti bácsit, aki jelenleg Izraelben él, és akit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes július 12-én a magyar–izraeli kapcsolatok fejlesztése és az Izraelben élő magyar ajkú zsidóság magyar identitásának megőrzése érdekében végzett, példaértékű közéleti tevékenysége és kiemelkedő emberi helytállása elismeréseként Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntetett ki.

Ezt követően Bocskai István, Nagyszőlős polgármestere emlékezett a 70 ével ezelőtti eseményekre: „A történelem viharai, a fasizmus, a II. világháború nem kímélték a várost, sem annak polgárait. Voltak idők, ideológiák, amikor származása, esetünkben zsidósága, vallása vagy éppen magyarsága miatt kellett üldöztetéstől tartaniuk az itt élőknek. Sokukat koncentrációs táborokba, a háború utáni munkalágerekbe hurcoltak, ahonnan többségük soha nem tért vissza. Akikről csak jeltelen sírok vannak szerte a világban. Akik életben maradtak, és akik tehették, búcsút intettek szülőföldjüknek, és távoli országokba utaztak, hogy biztonságban tudják szeretteiket. De évtizedek multával sem feledték gyökereiket. Azt a helyet, ahol őseik hamvai nyugszanak.” Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja az Ukrajnában zajló események kapcsán elmondta: az, hogy a kegyetlenségek nem terjedtek ki Kárpátaljára is, azt mutatja, hogy az itt élő népek toleránsak egymással szemben. Ez különösen érvényes Nagyszőlősre, s ebben vélhetően nagy szerepe van, volt a Perényi családnak is. Az emlékmű ezért tovább hirdeti majd a város lakosságának békés természetét, s azt, hogy tisztelik egymás múltját, értékeit. Szalipszki Endre, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja hangsúlyozta: az esemény felemelő és megrendítő egyben. Felemelő, mert az emlékmű nem csupán a várost, hanem Kárpátalja egész vidékét gazdagítja, és megrendítő, hisz borzalmas történésekre emlékeztet. Mindezekről nem lehet nem tudomást venni. Suti bácsit pedig köszönet illeti meg azért, hogy képes volt felülemelkedni saját tragédiáján, mindazokon az eseményeken, amiket szinte gyermekként át kellett élnie, s hogy mindezeken túl is úgy döntött, emléket állíttat a városban, amely nem csupán az akkor elüldözöttek, hanem mindenki számára fontos hely lesz, aki elkerült szülőföldjéről. A Nagyszőlősről elszármazott Perényi Zsigmond, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára arra a négy családára emlékezett, amelyek a történések hatására négy különböző országba kerültek, de később újra találkoztak egymással. Ez pedig, mint mondta, azt mutatja, hogy igenis van jövő, de fontos az emlékezés és a megbocsátás is.

Köszöntőt mondott még Szabó Stefánia, torontói magyar főkonzul, aki személyesen is sokat tett, hogy az emlékmű Nagyszőlősön létrejöjjön, valamint Suti bácsi meghitt barátja, az egykor Nagyszőlősön szolgáló Papp Tihamér ferences rendi atya is. Végezetül Weisz Sándor szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva, hogy ebben a városban különböző vallások, kultúrák, nemzetek fértek és férnek meg jól egymás mellett, így az emlékmű ezen „kiváló város dicsőségére” épült.

Az eseményen jelen volt Huber Béla, a Kárpátaljai Magyar Zsidók Szervezetének elnöke és Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnöke is.

A köszöntők elhangzását követően Suti bácsi leleplezte, a jelenlévők pedig megkoszorúzták a Nagyszőlősön élő nemzetek békés együttélését szimbolizáló emlékművet, amely Kolotko Mihály és Vajda József munkája. Rajta pedig József Attila egy gondolata áll: „... a multat be kell vallani,” hogy legyen jövő.

E. R.