Tavaszi munkák a szőlőskertekben

A márciusi melegben megindul a szőlő vegetációs időszaka, ekkor válnak aktuálissá a szőlő tavaszi munkái. Lássuk, milyen munkákat kell elvégeznie egy szőlőtermesztőnek tavasszal!
A legfontosobb a metszés elvégzése még a szőlő intenzív nedvkeringésének megindulása (könnyezés) előtt. Fontos az ősszel elmaradt tőkepótlás is az ültetvényben. Aztán a tavaszi talajmunkák, a befedett tőkék nyitása, a karók, ágasok kiigazítása, a dróthuzalok megfeszítése, a venyigék kihordása és a lemosó permetezés következik. Vegyük egyenként sorra ezeket a munkákat!

Először is, lássuk, hogy mi az a metszés és mi a célja. A metszés nem más, mint a vesszők nyugalmi időben történő visszavágása. Megkülönböztetünk alakító és fenntartó metszést.
A szőlő metszéséről termesztésbe vétele óta lehet beszélni. Miért van rá szükség?
Biológiai okok: a termés mennyiségének és minőségének fenntartása.
Technikai okok: biztosíthatjuk a szőlő művelhetőségét és a tőkeművelési mód fenntartását.
Tehát metszésre feltétlenül szükség van.
A metszés végrehajtásához ismernünk kell a szőlőrügyeket. A szőlőrügyek között összetett és vegyes rügy is van, ezért egy rügyből több hajtás is fejlődhet. A rügyből fejlődött hajtásokon képződik a termés. A szőlő termése két év alatt alakul ki. A fürtkezdemények az előző évben differenciálódnak a levelek hónaljában képződő téli rügyben. A fürtkezdemények száma később nem változik. A legtermékenyebbek mindig a világos rügyek, őket követik termékenység tekintetében a sárrügyek, az alapi rügyek és végül a rejtett rügyek. Egy rügyön belül mindig a főrügy a legtermékenyebb, azután a mellékrügy. Nagy különbség van a fajták rügytermékenyülése között. Egyes fajták még a mellékrügyekből is sok termést hoznak (pl. Szürkebarát), míg mások a főrügyeken is keveset (pl. Afuz Ali). A fajta rügytermékenyülési sajátosságait mindenképpen figyelembe kell venni a metszés és terhelés tervezésekor.
Másik fontos tényező a metszésnél a szőlő csúcsdominanciája. A szőlő hajtásai eredetüktől függően másképp fejlődnek. Ennek oka, hogy a felsőbb helyzetű tenyészőcsúcsok (rügyek, hajtások) erőteljesebben növekednek az alsóbb helyzetűekhez képest. Ezt nevezzük csúcsdominanciának. A fiatal tőkék kialakításánál könnyen kihasználhatjuk ezt a tulajdonságot. A termő szőlőben viszont a metszés a csúcsdominancia elleni állandó küzdelem. A csúcsdominancia elleni küzdelem lehetőségei: kopaszmetszés, rövidcsapos metszés, a rövid- és hosszúcsapos metszési elemek kombinálása. Ha figyelmen kívül hagyjuk a csúcsdominanciát, akkor fokozódik a felmagasodás, felkapaszkodás, s akkor a tőke nem tartható a hozzá tartozó támrendszeren vagy karón.
A következő fontos tényező a termőegyensúly. A termőegyensúly a vegetatív és generatív tevékenység összhangját jelenti. A generatív rész maga a termés, melynek mérése egyszerű. A vegetatív rész (levél, szár stb.) viszont már nehezebben mérhető. Fontos ez az egyensúly ahhoz, hogy a tőkék termőképessége hosszú távon is fenntartható legyen, hiszen tudjuk, a szőlő nem egy-két évig él, hanem akár 50-60 évig is. Tehát meg kell figyelnünk a hajtások mennyiségét, vastagságát és hosszát a terméshez képest. A rügyterheléssel állíthatjuk be a termés mennyiségét is. Mindenképpen másképp kell számolni a meghagyott világos rügyek számát a nagyfürtű csemegeszőlőknél, mint a kisebb fürtű borszőlőknél.
Vegyük először borszőlőket. A minőségi bort adó fajták fürtjei általában nem nagyok – 200–400 grammosak. Ennek megfelelően, ha egy tőkén 2 kg körüli termésmennyiséget szeretnénk, akkor kb. 8-12 fürtre van szükségünk. Mivel nem minden rügy hoz termést (fürtöt), ezért egy átlagos termőképességű tőkén 20-30 világos rügyre van szükség. Ezt a mennyiséget több módszerrel érhetjük el. Két végletet említek. Az egyik véglet a két darab 15 rügyes szálvessző (ernyőművelés), a másik pedig a 15 darab kétrügyes hajtás (ez utóbbit senkinek nem ajánlom). Az ernyőművelés hosszú szálú vesszőkkel kiválóan alkalmas például a Traminer fajta termesztésére. A rövidcsapos metszést igénylő fajták azok, amelyek bőven teremnek, mint például a Furmint, a Medina. Ezek a fajták már 2-4 világos rügyből is hoznak termést, ezért felesleges rajtuk hosszú szálveszőket hagyni. Minőségi bor előállításához semmiképpen ne törekedjünk nagy mennyiségre. Minél nagyobb a tőkék terheltsége, annál gyengébb lesz a bor minősége.
Ha már tisztában vagyunk a metszés alapelveivel, nekikezdhetünk a munkának. Ehhez egy jó állapotú, éles metszőolló és egy fűrész szükséges.
Van néhány alapszabály, amit be kell tartani. A felesleges hajtásokat nem túl mélyen, de vesszőcsonk meghagyása nélkül távolítsuk el. A vesszőn található kacsokat, hónaljvesszőket, fürtkocsánymaradványokat távolítsuk el. A szőlővesszőt mindig az ízközben, távol az utolsó ottmaradó rügytől, rendszerint az internódium derekán kell elmetszeni. A vesszőn a metszéssel ejtett sebfelület lehetőleg ne a rügyek irányába lejtsen, mert a könnyezési nedv ráfolyva és megkocsonyásodva károsíthatja (bevakíthatja) a metszéskor meghagyott rügyeket, amelyeknek kifakadására számítunk. Ezek a szabályok mind a csemege, mind a borszőlőkre érvényesek.
A csemegeszőlők metszésének sajátosságai. Általában a csemegeszőlőket a borszőlőkhöz hasonlóan metszik, azonban nagy különbség van a fürttömegek között. Egy csemegeszőlő fürtje akár 1–1,5 kg is lehet, ennek függvényében kevesebb fürtre van szükség. Tehát még fontosabb a termés beállításához a fürtritkítás. Bőtermő csemegeszőlő fajtáinkat nem kell hosszúcsapra metszeni, mert már 3-5 szemes csapokon is elegendő fürtöt hoznak. Mivel csemegeszőlőnél azt szeretnénk eléri, hogy a bogyók minél nagyobbak legyenek, ezért csak virágzás után ritkítsuk a fürtöket. Mivel pedig több fürt van a tőkén, gyengébb lesz a kötés (kevesebb bogyó) a fürtökön, ezért a szemek később nagyobbra nőhetnek.
A tőkék pótlása egyaránt történhet ősszel és tavasszal. A szabályok és előnyök ugyanazok, mint az új telepítéseknél. A tőkék pótlása gazdaságosabbá teszi a szőlő művelését, mivel egy sor munkát akkor is elvégzünk a tőke helyén, ha ott éppen hiány van. Például a talajt megműveljük – kapálunk, ásunk –, a permetezőgéppel szintén elmegyünk a hiány mellett függetlenül attól, hogy gépi vagy háti permetezőt használunk.
A filoxéravész előtti időkben igen könnyű helyzetben voltak a gazdák, mert alkalmazhatták a bujtást vagy homlitást is. A filoxéra megjelenése óta azonban nemes európai fajtákat csak vadalanyra oltással ültethetünk. Amennyiben nem értünk az oltáshoz vagy nem akarunk néhány tőkével bajlódni, gyökeres oltvány megvásárlásával orvosolhatjuk a gondot. Ami a fajtaválasztást illeti, célszerű a termesztettel azonos fajtával pótolni a hiányzó részt a táblában. Nem túl jó a fajták keverése, mivel nehezíti a növényvédelmet és a szüretet.
Tavasszal, a téli nagy fagyok elmúltával, az ősszel befedett tőkét nyissuk ki, az ősszel ültetett fiatal tőkéinket azonban még egy kisebb földkupaccal fedjük vissza, ügyelve arra, hogy a föld jó porhanyós legyen és a fiatal hajtások könnyen kibújhassanak alóla. A tőkék fedését a fiatal tőkék megóvására általában a megerősödésükig alkalmazzuk, de a fagyzugos területeken, főleg fagyérzékeny fajtáknál, a tőkék megerősödése után is alkalmazni kell minden évben.
A karók, ágasok kiigazításának ideje is tavasszal van. A nedves földben télen könnyen kidőlhetnek az ágasok, karók. Tavasszal valamennyit üssük vissza, ha eltört, cseréljük ki, ez majd megkönnyíti az egész évi munkánkat. A laza dróthuzalokat is ilyenkor a legkönnyebb kiigazítani, mivel metszés után a drótok felszabadulnak, egyszerűbb velük ilyenkor dolgozni, mint év közben.
A szőlőn a kártevők is áttelelnek, ezért is fontos a lemosó permetezés. A gyümölcsfákkal ellentétben a szőlő lemosó permetezésére réztartalmú szer (pl. bordói lé) nem ajánlott, mivel a lisztharmat ellen a réz hatástalan. A lemosó permetezést metszés után, rügypattanás előtt a legcélszerűbb elvégezni, a lemosó permetezésre bevált szerek a Nevikén vagy az Agrokén. Hatóanyagtartalma mindkettőnek azonos, a lisztharmattal szemben igen hatásosak és a többi szőlőkárosítót (atkák, levéltetvek) is gyéríti. A szőlőben található lemetszet venyigéket hordjuk ki mihamarabb, mivel ezeken szintén megtelepedhettek a károsítók, kártevők, vagyis veszélyforrást jelentenek.
Az idejében elvégzett tavaszi munka a jó termés záloga. Tudjuk jól, hogy a betegségek megelőzése sokkal könnyebb és olcsóbb, mint a kezelésük. A tavasz a megújulás és újrakezdés ideje, ami a szőlőre is igaz, ezért tavasszal mindig a jövőben bízva lássunk munkához.

Varga István,
benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója