Telepítés utáni műveletek, koronaalakító metszési módszerek

Gyakran hallhatjuk idősebb emberektől, hogy régen nem metszettünk, nem permeteztünk, mégis volt termés a fákon. Ebben ugyan nem tévednek, a fa akkor is terem, ha nem gondozzuk, viszont napjainkban, amikor a vásárlók egyre igényesebbek, a piaci verseny pedig újabb és újabb erőfeszítéseket követel a gazdáktól, nem mellékes a termés mennyisége és minősége. Manapság már elképzelhetetlen metszés nélkül a gazdaságos és minőségi gyümölcstermesztés.

A telepítendő gyümölcsfacsemeték megválasztásakor érdemes előre kinevelt, koronás oltványt (három-, akár négyéves iskolázott csemetét) vásárolni. Igaz, hogy az ilyen fácska magasabb áron kapható, viszont koronája már ki van alakítva, sokkal erősebb, telepítés után máris terem, illetve gyökérrendszere is fejlettebb.

A suhángoltványok esetében, melyek olcsóbban megvásárolhatók (általában kétéves csemeték) a korona alakítása ránk van bízva, gyengébbek, illetve a termőre fordulásukra is várnunk kell.

A metszés ideje

Fás metszésre nagy általánosságban lombhullástól rügyfakadásig van lehetőség olyankor, amikor a hőmérséklet nem esik -5oC alá. A téli és télvégi metszéssel vigyázzunk, mert a hőmérséklet-ingadozások megtévesztők lehetnek! Ezért a metszést inkább ősszel vagy tavasszal végezzük.

Meg kell említenünk a rügyfakadás utáni metszést – amely koronaalakító metszésnél javasolt. Lényege, hogy rügyfakadáskor eltávolítjuk a korona csúcsrügyét, így serkentve az oldalrügyek kihajtását.

Az őszi hajtásválogatás szintén fontos művelet az almatermésűeknél. Ilyenkor a nemkívánatos sűrű, hosszú, gyenge hajtásokat távolítjuk el. A kísérletek azt mutatják, hogy az almánál a június 20. körüli hajtásvisszavágással vagy -visszatöréssel csökkenthető legeredményesebben a növekedési erély. Ez a beavatkozás termőfák esetében a gyümölcs méretét is csökkenti, ezért alkalmazását alaposan fontoljuk meg.

Szüret utáni metszésről csak almatermésűek esetében beszélhetünk. A túl erős növekedésű, elhúzódó vegetációjú, későn csúcsrügyben záródó alma- és körtefajtákon az augusztus második felétől október első feléig terjedő időszakban teljes metszés alkalmazható.

Metszési módszerek

Kétféle metszési módszert különböztetünk meg.

1. Visszametszés – serkenti az oldalrügyek kihajtását, így a korona sűrűsödik. Suhángcsemeténél alkalmazzuk. A legfontosabb ennél a módszernél a visszavágás hossza. A nem visszavágott és gyengén visszavágott (levágott gally hossza 1–5 cm) vesszők kevés hosszú hajtást eredményeznek. A csonkra metszés szintén nem hoz megfelelő mennyiségű oldalhajtást, mivel a rügyek száma kevesebb, illetve a kihajtást gátló hormonok mennyisége az ág csúcsától távolodva nő, tehát itt a legmagasabb. A legmegfelelőbb az erős, illetve középerős visszametszés, mely által az ág jelentős részét eltávolítjuk. Ezt a módszert csak koronaalakításkor alkalmazzák, mivel termőkorban a sűrű korona már problémákat okoz.

2. Ritkító metszés – az adott koronarész tőből történő levágását jelenti, mely történhet csonk nélkül (almánál, körténél), illetve csonkkal (birsnél). A termőrészképződést segíti elő, mivel a legtöbb csúcsrügyet érintetlenül hagyjuk. Ennél a metszésmódszernél az ágak szögállása a fontos, tehát metszésnél a nem megfelelő, felfelé, lefelé, a korona belő része felé törő ágakat vágjuk le. A megfelelő állású ágak szögét ugyanakkor a kívánt koronaforma szerint módosítjuk. Az orsó koronaformánál a sudár szöge 90 fok. A gömb korona esetében 60 fokos, a váza koronaformánál 45 fokos szögben álljanak a vázágak. A 30 fokos vázág a katlankoronára, míg az egyenes és íves hajlás a kombinált koronára jellemző. A vízszinteshez közeli ágak jobban kihajtanak, több termőrészt eredményeznek. Az ágak szögállását súlyozással vagy lekötözéssel módosíthatjuk. Fontos, hogy az ágak ne ívesen hajoljanak meg. A művelet a hajtások félfás állapotában végezhető augusztus közepétől vagy tavasszal (március), amikor a vesszők már jól hajlíthatók.

Molnár Ádám