A kultúrát személyes életünkkel teremtjük

Múltidézés a magyar kultúra napján

A hagyományoknak megfelelően színházi előadással méltatta a magyar kultúra napját Kárpátalja magyarsága Ungváron, a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szervezett előadáson a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata a magyar kultúra ünnepét követő napon, január 23-án Zelei Miklós Hubertusz című, az 1956-os magyar forradalmat és az azt követő kommunista diktatúra által teremtett abszurd világot bemutató drámáját mutatta be, melyet Berettyán Nándor, a Kaposvári Egyetem hallgatója állított színpadra, aki Vidnyánszky Attila ötödéves színművészosztályában tanul.

Az előadást megelőző ünnepi beszédében Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke nagy gondolkodókat segítségül híva igyekezett értelmezni a kultúra fogalmát. Mint fogalmazott: „Az emberi civilizáció egy nagyon változékony dolog és általában össze is szokták keverni a kultúrával. Mi azonban különbséget kell, hogy tegyünk e kettő között. Az emberi civilizáció sok részből áll, mi, magyarok keletről jött nép vagyunk ugyan, de a nyugati civilizációba tartozunk. Ez a civilizáció ma sajnos a hanyatlás jeleit mutatja, ahhoz, hogy ezt felismerjük, nem kell elolvasnunk Spenglertől a Nyugat alkonyát, vagy kikeresnünk Dosztojevszkij ide vágó munkáit. Ma már szemmel látható, hogy a nyugati társadalmakban komoly diszfunkciók, válságok jelentkeznek. Sokan megkérdezhetik – Vajon mi ennek az oka? Sok, százféle okot is megnevezhetünk. Ha leegyszerűsítjük a kultúra és a civilizáció viszonyát arra a képre, hogy a fa a civilizáció, a kultúra pedig a gyökere, akkor az alapvető hiba az, hogy a nyugati civilizáció fája úgy gondolta, hogy a törzse már annyira erős, a lombja oly hatalmas, az egész világot betakarja, hogy már nincs szüksége gyökerekre. Ez azonban súlyos tévedés. Ezeket a gyökereket lassan elsorvasztotta, a kulturális szimbólumokból adódó fő értékeit lassan elrelativizálta, és íme, ma már naponta láthatjuk ennek a dolognak az eredményeit. Komoly megpróbáltatások elé néznek még a népek, ne gondoljuk, hogy a történelem befejeződött, a fukujamai jóslat a történelem végéről nyilvánvalóan nem igaz. (...)

Sokan úgy gondolják, hogy a kultúra teremtése csupán írók, költők, művészek és színészek dolga. A helyzet azonban az, hogy a kultúrát ebben a legvégső értelmében személyes életünkkel mindannyian teremtjük. S végső soron a kultúrán kívül nincs más, ami a személyes lét és nemzeti lét teljes konzisztenciáját és koherenciáját biztosítani tudná.

Ma, a magyar kultúra napján a Illyés Gyula Nemzeti Színház kapta azt a nemes feladatot, hogy a jelenvaló lét abszurditásának ólomsúlyait ledobva lelkünket egy magasabb dimenzióba emelje. Ez eddig még mindig sikerült nekik, én bízom benne, hogy ezúttal is így lesz. Fogadjuk őket szeretettel.”

A darab főként az 1956-os forradalom utáni Budapestet, az akkori magyarországi viszonyokat mutatja be, majd láthatjuk a főszereplők sorsán keresztül a Kádár-rendszer és részben a rendszerváltás hazugságokra épülő abszurd világát. Az ungvári előadáson a 700 néző között volt a bemutatott dráma írója, Zelei Miklós, akitől megtudtuk, hogy a dráma szereplői valóságos személyek voltak, még a Balogh Marianna által megszemélyesített szegény Juli is megélte mindazt egykor, amit megtudhattunk szívszaggatóan szomorú sorsáról a darabból.

Zelei Miklóstól végül azt kérdeztük: Egységes-e ma a magyar nép történelmi emlékezete? A kérdésünkre válaszolva elmondta: „Emlékezetében semmiképen sem egységes a magyarság. Mindenütt mást tudnak ugyanarról is – ez a jobbik eset. De van, amikor a tényeket sem tudják. Ez egy nagy közös tanulási folyamat, egy olyan világban, amelyben a tudás egyébként is le van értékelődve. Tehát ez egy nagyon nehéz munka, amely mindenkire nagy felelősséget ró.

Ebben a darabban a hazugságok világát akartuk megmutatni, hogy azért ne menjünk olyan könnyen lépre. Kárpátalján már többször is be volt mutatva. Március 1-én lesz a budapesti Nemzeti Színházban a bemutatója. Újpesten is van egy kiváló befogadó színház, a darabban emlegetett Szent Gellért utcának szinte a sarkán – az most Berda József utca már. Oda szeretnénk még elvinni a nemzetis bemutató után, ennek az évadnak a végén, vagy a jövő évad elején.”

A Hubertusz színpadra állításában Domáreckájá Júlia, Ferenci Attila, Gál Natália, Kacsur András, Kacsur Andrea, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Szabó Imre, Tarpai Viktória és Vass Magdolna jutott szerephez a beregszászi társulat művészei közül. Ezen kívül a beregszászi Rákóczi-főiskola Gál Natália vezette színjátszó körének tagjai, Balogh Marianna, Deák Dániel és Jackánics Vaszil is színpadra léphettek. Legközelebb beregszászi anyaszínházában játssza a társulat január 29-én, vasárnap.

A darab díszlete Sebők Júlia munkája, az előadás producere Szabó Ágnes.

Badó Zsolt