Vasárnapi üzenet: 2017. május 28.

„Ezt mondta nekem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak…” (Hós 3,1)

Hóseás próféta élete bizonyos értelemben nyitott könyv volt Izráel népe előtt. Isten egy szent emberen, egy prófétán keresztül mutatta meg, mennyire szereti a népét, mennyire törődik velük. Pedig ők nem így érezték. Különös időket éltek akkoriban. Tönkrement az ország: erkölcsileg, nemzetileg, gazdaságilag. Egyszóval: emberileg. Nem látták a kiutat, rosszabbnál rosszabb ötleteket merítettek a szomszéd népektől. Jósoltattak, bálványokat állítottak, idegen – s mellesleg kitalált – isteneket hívtak segítségül.

Hóseásnak egy prófétai cselekményt kell elkövetnie. Olyasvalamit, amit nemhogy egy szent ember, de egy átlagos épeszű ember sem tett volna meg szívesen. Egy közismerten parázna nőt, egy prostituáltat kellett feleségül vennie. Egy asszonyt, aki mindenkié volt, és éppen ezért nem volt senkié. Isten így akarta megmutatni, hogy mit tett és mit tesz éppen Izráel. Paráználkodik. Isten választott népe elhagyta az Urat, elhagyta az egyetlen helyes ösvényt, elhagyta az igazságot, hogy hamis istent imádjon. Ez a nép megfeledkezett önmagáról, elfeledkezett a gyökereiről, elfeledkezett arról, hogy honnan jött.

Különös dolgot mond Hó­se­ás azon a napon a feleségének, amikor elveszi. „Nem paráználkodsz, és nem leszel senkié…” (Hós 3,3) Maga az asszony is ekkor döbbenhetett rá, hogy az élete gyökerestül megváltozik. Eddig valóban nem volt senkié, csak eszköz volt, nem nézték emberszámba. Most pedig a férje mondja neki: az enyém vagy, és senki másé. Amennyire különleges és szinte hihetetlen volt ez a perc Gómer életében, annyira kellett Isten népének megdöbbennie azon, hogy annyi tékozló év után, annyi hazugság és lelki paráznaság után, még így is kellenek az Istennek. Egy igaz döntésen múlik az egész életed. Elfogadod-e Isten ajánlatát, vagy pedig nem? Isten felkínálta a kegyelmet.

A záróakkordja ennek a prófétai igeszakasznak ez: „Azután megtérnek Izráel fiai, keresni fogják Istenüket…” (Hós 3,5) Nehéz az élet iskolája. Különösen, ha nem figyelünk a Tanárra, ha nem hallgatjuk Isten beszédét, ha nem az Ő Igéjét követjük. Nehéz keserű szájíz nélkül beszélni a mi magyar népünk sorsáról is. Nehéz beszélnünk arról is, hogy miért vannak keresztyén családjaink, akik odahaza maradnak vasárnap. Vissza kell találnunk, meg kell térnie az embernek. Egyszer el kell határoznia magát, döntenie kell: elfogadom Isten kegyelmét, elfogadom az Ő ajánlatát.

Isten adjon nekünk egyénileg és közösségileg is bátorságot, bölcsességet, hogy Hozzá térjünk, hogy elfogadjuk a kegyelmet, hogy a Vele való kapcsolatunkat rendezzük; és látni fogjuk, tapasztalni fogjuk, hogyan árad ki az életünkre Isten jósága és szeretete! Ámen!

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor