Egy világjáró magyar vadász

Vadak, vadászatok a Kárpát-medencében és egzotikus tájakon

A Salánki Nemzetközi Vadászfesztiválon – mint a rendezvényről írt cikkemben megemlítettem – a Világjáró Magyar Vadászok Klubja is képviseltette magát anyaországi és kárpátaljai magyar vadászokkal. Így módom nyílt elbeszélgetni a szervezet egyik magyarországi tagjával, Gergely Imrével, aki Közép-Ázsia magashegységeitől a dél-afrikai szavannákig, az argentínai pampáktól Észak-Ausztrália mocsaraiig bejárta már a fél világot, megannyi értékes trófeával és sok-sok élménnyel gazdagon térve haza vadászatairól.

– Klubunk 1993-ban alakult meg, és magyarországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, illetve délvidéki magyar vadászokat fogad sorai közé. Taglétszámunk már 160 főt tesz ki – indítja beszélgetésünket a világjáró vadász. – Évente két-két alkalommal közös vadászatokat szervezünk Magyarországon, illetve valamelyik határon túli vidéken. Erdélyben a Székelyföldön vaddisznókat, a Felvidéken Rimaszombaton szarvasokat, valamint vadkanokat, Kárpátalján Tiszapéterfalván és Salánkon apróvadakat, illetve őzbakokat lövünk ki (de vadásztunk már az ezeréves határnál, a Vereckei-hágó környékén is szarvasra meg vaddisznóra). A Délvidéken pedig Torontálvásárhelyen fürjeket és fácánokat ejtünk el. Erdélyben két éve farkast is lőttem, de ez a ragadozó mára védett állattá vált. Magyarországon apróvadra, fácánra, vadkanra vadászunk közösen, szarvast ellenben csak egyénileg lövünk ki. A közös vadászatok során pedig nagyon jó, baráti kapcsolatok is születnek a különböző országokban élő magyar vadászok között.

– Miként tudná összehasonlítani Magyarország és a fent említett határon túli területek állatvilágát?

– Kárpátalján kevés a vad, mert hiányos a törvényi védelmük, de vannak a területük állatvilágára nagyon jól odafigyelő vadásztársaságok is, például a tiszapéterfalvai, ahol évek óta nő az őz- és az apróvadállomány. Magyarországon és a Felvidéken nagyon jól működik a vadvédelem, gazdag az állatvilág. Erdélyben viszont alig van vad, szarvas is alig található. Somogy megyében kb. tízszer több szarvas él, mint egész Erdélyben…

– A Kárpát-medencén kívül is szerveznek közös vadászatokat?

– Nem. Világjáró vadászatainkon egyénileg veszünk részt, bár egy Kárpát-medencén kívüli vadászaton egy klubtársam is velem tartott.

– Ön merre és mire vadászott már az egykori Nagy-Magyarország területén kívül?

– Európában a Kárpát-medencén kívül Észtországban is vadásztam, hódokra. Ázsiában felkerestem Mongóliát, Kazah­sztánt és Kirgizisztánt, ahol vadkecskéket cserkésztem be, köztük kőszáli kecskéket, melyek bakjai nem éppen védtelen jószágok, mivel hosszú, erős, ívelt szarvaik vannak. Emellett Dél-Amerikába is eljutottam, ahol – Argentínában – vadgerlékre vadásztam, míg Ausztráliában – az Északi területen – az ottani mocsarakban élő vízibivalyokat lőttem ki. Afrikában pedig már huszonnégy alkalommal jártam, eljutva az északi Tunéziától és Mauritániától – a közép-afrikai Kongói Köztársaságon, illetve a kelet-afrikai Etiópián és Tanzánián át – a dél-afrikai régióig, ezen belül Zam­biáig, Zimbabwéig, Namíbiáig és a Dél-Afrikai Köztársaságig antilopokat, illetve nagyvadakat lőve ki.

– Az utóbbiak közé sorolják, ugye, az elefántot, az orrszarvút, az oroszlánt, a leopárdot és a kafferbivalyt. Melyek vadászata során fordul elő a legtöbbször, hogy a vad visszatámad?

– Az állatok – így a nagyvadak is – többnyire kerülik az emberrel való konfliktusokat, de természetesen adódnak veszélyes helyzetek. Az elefánt kilövése rejti magában a legtöbb kockázatot, mert ha sarokba szorítva érzi magát, akkor támadásba lendül, s amikor ez a négytonnás, hatalmas és meglepően gyors állat robogni kezd az ember felé, akkor lelkileg is össze kell magát szednie a vadásznak, s pontosan kell céloznia, különben az óriás végezhet vele. A legtöbbször viszont – a nagyvadak közül – a kafferbivaly támadja meg az embert. Ám megjegyeznék valamit. A legagresszívabb afrikai állat – meglepő módon – a víziló, mely nem sorolódik a nagyvadak közé, pedig a három tonnát is elérheti, félelmetesen hatalmas alsó szemfogakkal rendelkezik, és igen ingerlékeny…

– Végezetül – visszatérve vidékünk vadállományának a kérdéséhez – mit üzen a kárpátaljai vadászoknak?

– Azt, hogy igyekezzenek megóvni a vadállományt a dúvadaktól, fordítsanak nagy figyelmet a téli vadetetésre, és foglalkozzanak a vérfrissítéssel is.

Lajos Mihály