A legolcsóbban termeszthető gyümölcsféle: a mogyoró II.

Kárpátaljai viszonylatban a legolcsóbban termeszthető gyümölcs a mogyoró. Nagy hátránya azonban, hogy termesztése nálunk nem elterjedt, így a többi gyümölcshöz képest jóval kevesebb információval, illetve elképzeléssel rendelkezünk arról, hogy miként lássunk munkához. Alábbi cikkünkben a termesztéstechnológiával kapcsolatos tudnivalókkal foglalkozunk.

Alanyhasználat

A legtöbb gyümölcs, például az alma termesztéstechnológiájától eltérően, a mogyoró esetében nem tudunk túl sok alanyfajtáról beszámolni. A mogyoróültetvény telepítése előtt mindenesetre el kell döntenünk, hogy bokros vagy fás technológiával szeretnénk dolgozni.

Bokormogyoró termesztésénél a növényt saját gyökerén bujtással, dugványozással szaporítják, tehát alanyra nincs szükség.

A bokorszerű fa termesztéstechnológiánál (egy pontból több magas, fás szár képződik) azon fajták esetében, amelyek bujtással, dugványozással nem szaporíthatók, a közönséges mogyoró (Corylus avellana) magoncait használják alanyként. Ezen magonc használata esetén folyamatos tősarjképződéssel kell számolnunk, ami egy bokorszerű fát eredményez, s ez nem minden esetben hátrány, mivel új termőfelületek jönnek létre.

A fás szárú termesztéstechnológiánál (egy pontból csak egy magas szár tör elő), mivel a folyamatos tősarjképződés nagy pluszköltséget jelent, inkább a török mogyoró (Corylus colurna) alkalmazása ajánlott.

Fajtahasználat

A világfajták közül a Barcelona, a Cosford és a Negreta fajták a legismertebbek. Magyarországon főként a Barcelona, Bollwilleri csoda, Római mogyoró fajták termesztésével foglalkoznak. A mogyorófajták jól alkalmazkodnak a különböző ökológiai körülményekhez, de – paraszti ésszel végiggondolva a dolgot – előnyös azon fajtákat használni, melyek vidékünk környezeti tényezőihez lettek szelektálva. Táblázatunkban azon fajtákat gyűjtöttük össze, melyek a kárpátaljai viszonyok között a gyakorlatban is alkalmasak a termesztésre.

A legfontosabb tudnivalók a mogyoróról

1. Virágzás. A mogyoró egyivarú, egylaki, szélporozta növény. A hím barkát fejlesztő virágrügyek és a nővirágot tartalmazó vegyes rügyek is a termővesszők oldalán helyezkednek el. A mogyoró nyugalmi ideje igen rövid, ebből következően vegetációja igen hosszú.

2. Beporzás. Gyakran előfordul, hogy a nővirágok már december–januárban nyílnak, míg a hím virágok, azaz a barkák általában február közepe után szórják a virágport. A hím barkák nagy mennyiségű, 4–11 millió pollent termelnek, a széllel szállítva még 600 m távolságban is megfelelő pollensűrűséget adnak, tehát a megfelelő porzótávolság miatt nem kell aggódnunk.

3. Fajtatársítás. A mogyoró saját virágporával nem termékenyül, tehát önmeddő gyümölcsfaj. Ezen tulajdonságának betudhatóan bizonyos évjáratokban gyenge termés figyelhető meg. Ennek magyarázata, hogy fajtától és évjárattól függően gyakran előfordul hím-, illetve nőelőzés. Nőelőzésről akkor beszélünk, mikor a hím pollenadó tok, azaz a porzó hamarabb kinyílik, minthogy a női bibe termékennyé válna – ez a gyakoribb a mogyoró esetében. Hímelőzéskor a bibe hamarabb fejlődik ki, mint a pollenadó hím porzó. A nővirágok hosszú nyílási idejének átfedésére, a biztonságos megporzáshoz legalább három eltérő virágzási idejű pollenadó fajta telepítése szükséges, például egy főfajta plusz 3–4 pollenadó. Különösen azért fontos ez az információ a mogyoró termesztésébe fogó gazda számára, mivel a termékenyülés folyamata igen hosszú.

4. Termékenyülés. A pollen a bibére kerülve 4–5 hónapig nyugalomban marad, s csak aztán indul meg a termékenyülés. Ez idő alatt a gazdának fogalma sincs arról, hogy lesz-e termése abban az évben vagy sem. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám