Vári Fábián László önéletrajzi regénye Beregszászban
A Beregszászi Magyar Konzulátus és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szeptember 6-án megtartott soron következő Irodalmi kilátó című programjában ezúttal a tiszaújlaki születésű, József Attila-díjas költő, író Vári Fábián László önéletrajzi regénye került bemutatásra.
Az irodalmi programsorozat célja, hogy anyaországi, kárpátaljai és más határon túli magyar írókat, költőket és szerkesztőségeket mutasson be a kárpátaljai közönség előtt. Vári Fábián László legújabb, Vásártér című önéletrajzi regényét először Beregszászban mutatták be a nagyközönség előtt.
Az ismert kárpátaljai tollforgató ismét valami különlegeset alkotott. A Vásártér önéletrajzi regény, melyben az író első tíz évének története elevenedik meg. A mű az ötvenes-hatvanas évekbeli Tiszaújlakra kalauzolja az olvasót. A második világháború és a sztálini lágerek meghurcoltatásait átélő megfélemlített magyar közösség még nem érkezett feldolgozni a történteket, azonban máris a szovjetrendszer diktatórikus berendezkedésével találja szembe magát: a hagyományos értékek felszámolása, a kisebbségek tudatos asszimilálása, vallási elnyomás, mindez egy kisfiú visszaemlékezéseiből.
A találkozó alkalmával az író a regény megírásának indíttatásáról beszélt, a mű címéről, az anya-fiú kapcsolatról, melyről nagyon őszintén ír az író. A regényben szó esik az 1956-os eseményekről, korrajz tárul elénk az akkori gazdasági és politikai helyzetről és a magyar közösség életéről az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején.
A mű az író elmondása szerint négy évig íródott. „Bizony, sokszor el kellett merülni az emlékezésben, sok dolgot viszonylag pontosan fel tudtam idézni. Azok az epizódok, amelyek fontosak voltak az életemben, azok mind-mind sorra kerültek. Azokról az emberekről beszélek, akikkel napi érintkezésben voltam kisgyerekkoromban. A Tiszaújlakon eltöltött évekre pozitívan emlékszem vissza. Azt hiszem, hogy ezeknek az eseményeknek közük van ahhoz, hogy végül is író lettem” – fogalmazott Vári Fábián László.
Kérdésünkre az író elmondta: „A gyerekkorom történéseit fontosnak tartottam megőrizni. A viszonylag pontos és tárgyilagos emlékezésre törekedtem mindig. A majdani olvasók szempontjából is, ha lesznek, fontos lehet ez a könyv azért is, mert az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje ma már mindenképpen történelem. A történelem pedig apró részletekből épül fel, sok-sok visszaemlékezésből, történetből.”
A találkozó alkalmával Beke Mihály első beosztott konzul köszöntötte a megjelenteket. Az íróval pedig Csordás László, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnöke beszélgetett.
V. E.
