Léka Géza: Fölszakadt mondatok

Nagy András halálhírére

...Utoljára Halmos Béla hívott Bundinak, már én se,

csupán a telefonkönyvem regisztere: Bundimobil...

...Olyan volt a kézfogásod, András, akár egy óriásé,

föl kellett készülnöm rá, hogy össze ne roppants...

...Barátságod is kihívás volt: intim tusa, halk, lírai

fegyverkezés a minőség-elv rezervátumában...

...A mesterség a kommunikáció legmagasabb foka,

hirdetted, s előttem egyetlenként bizonyítottad is...

...Micsoda képtelen alliteráció: az elmúlt 12 évben

te vagy a Hitel Hatodik Halottja – mi történik itt?...

...Abszurd, blőd nóta fojt, s visszhangzik bennem:

Halálnemet örököltem az édesapámtól...

...Tudatom mindenkivel, hogy utolsó küldeményed,

az életittas Körmöcbányai táncszó –

belenémult a vakvilágba...

A Fölszakadt mondatok (Nagy András halálhírére) című Léka Géza-vers rövid versszakait hiába határolják hármaspontok – jelezvén, hogy a halálhír okozta megrázkódtatás nem túlságosan összefüggő emlékfoszlányokat, gondolatokat hívott elő a szerzőből –, a költemény nagyon is szépen szervezett egységet mutat.

A versből kirajzolódik a közösség, ahová az elvesztett barát, Nagy András tartozott. Így juthat mindenki eszébe, hogy Nagy András volt a Hitel folyóirat rovatvezetője, a Hitel Könyvműhely könyvszerkesztője. Nagy András volt számos egyéb kiadvány mellett szülei – a Nagy László és Szécsi Margit költő-házaspár – könyveinek tervezője is, és ő volt a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány létrehozója, éltetője.

Különösen megrázó, mikor a költőből „fölszakadt mondatok” egyikében ez olvasható: „… Micsoda képtelen alliteráció: az elmúlt 12 évben te vagy a Hitel Hatodik Halottja – mi történik itt?...” Igen, megrázó veszteség tudatosítani, hogy „a minőség-elv” körül őrködők közül hány, de hány „lírai fegyverkező” távozott el az utóbbi években…

Penckófer János