Nyelvtörvény: tilalmak és félreértések

Erről volt szó azon a kerekasztalfórumon, amelyet szerdán tartottak Ungváron az állami etnopolitikai és lelkiismereti szabadság kérdéseivel foglalkozó szolgálat vezetőjének, a nyelvi ombudsmani iroda képviselőinek, a kárpátaljai nemzeti kisebbségi szervezetek, illetve a megyei állami közigazgatás illetékes főosztályai vezetőinek részvételével. A kijevi küldöttség többnapos kárpátaljai látogatás keretében rendezte meg ezt a találkozót, melynek fő témája Az ukrán nyelv államnyelvként való működésének biztosításáról szóló törvény rendelkezéseinek megvitatása és magyarázata volt.

Olena Bohdan, Ukrajna Állami Etnopolitikai és Lelkiismereti Szolgálatának vezetője felvázolta a célokat. Mint mondotta, számos olyan kérdés merült fel a nyelvtörvényt illetően a társadalomban, amelyekkel kapcsolatban félreértések tapasztalhatóak.

– A feladat a valós helyzet megértése, összehasonlítani a törvény egyes kitételeit az ország nemzetközi vállalásaival. Próbáljuk megérteni, mi volt a felháborodás oka, s vagy megmagyarázzuk a félreértett cikkelyt, vagy módosítást fogunk javasolni az adott kérdésben – jegyezte meg.

A küldöttség ezt megelőzően szeptember 13–15. között járt Kárpátalján és tájékozódott arról, mi aggasztja a magyar kisebbséget, hogyan látják a kisebbségi (ezen belül a magyar) jogérvényesítés helyzetét Ukrajnában, milyen megoldások léteznek a probléma orvoslására.

Tarasz Kreminy nyelvi ombudsman nem tudott jelen lenni, mivel a Legfelső Tanács egyeztető bizottságának ülésén volt a készülő törvények megvitatásán, így Andrij Vitrenko, az államnyelvvédelmi biztos képviselője vett részt a fórumon. Kollégáival úgyszintén másodszor járt megyénkben és kiemelte: aktuális a kisebbségekkel folytatott párbeszéd.

Ezt követően a résztvevők áttértek a konkrét témák, problémás kérdések megvitatására.

Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy a nyilvános rendezvényeken az idegen nyelvű beszédeket kell-e az államnyelvvel kísérni. Válaszként elhangzott: ha a rendezvényt állami és kommunális intézmények szervezik, akkor kötelező a fordítás. Például, ha egy magyar közszereplő egy ukrajnai város polgármesterének meghívására érkezik, akkor kell a fordítás, ha civil szervezet meghívására jön, akkor a fordítás nem szükséges.

Színházi előadások esetében, ha állami vagy kommunális színházról van szó, akkor kötelező az ukrán fordítás, feliratozás. Ha magánszínházról van szó, akkor nem kötelező.

Miroszlav Horvat felvetette a roma nyelv kodifikálásának kérdését. Olena Bohdan biztosította, hogy az ezzel foglalkozó munkacsoport létrehozása már szerepel a szolgálat munkatervében.

Sok a panasz a hatályos nyelvtörvény nyomtatott sajtóra vonatkozó 25. cikkelyével kapcsolatosan is, amely előírja, hogy a nyomtatott sajtótermékek államnyelven jelenjenek meg. A nyomtatott tömegtájékoztatási termék egyéb nyelven is megjelenhet, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg az államnyelven is kinyomják megfelelő példányszámban.

Olena Bohdan megjegyezte, hogy ezt a kérdést tisztázza ugyanezen cikkely 5. bekezdése, amely kimondja, hogy a fent említett követelmények nem vonatkoznak a krími tatár nyelven, Ukrajna tősgyökeres népeinek más nyelvein, angolul, az Európai Unió más hivatalos nyelvén megjelenő nyomtatott sajtóra. Vagyis az EU hivatalos nyelvének számító magyar, román vagy szlovák médiatermék esetében nincs szükség fordításra.

Szóba került a könyvkiadásra vonatkozó 26. cikkely is. Amely szerint az állami nyilvántartásban bejegyzett kiadó köteles az adott naptári évben az általa kiadott termékek legalább 50%-át államnyelven kiadni. Olena Bohdan kifejtette: itt is sok félreértés merült fel.

– Az első bekezdés rendelkezései ismételten nem vonatkoznak az Európai Unió hivatalos nyelvein megjelenő kiadványokra – hangsúlyozta.

A kerekasztal résztvevői szerint pontosításra szorul az objektumok megnevezéseinek, a helységnévtábláknak stb. a nyelve is. Ruszlan Szejdametov az államnyelvvédelmi biztos titkársága nevében megjegyezte: „A kormányzati épületeken, az állami szervezetek, település- és utcanévtábláknak stb. ukrán nyelvűnek kell lenniük, és más nyelveken is feltüntethetőek a megnevezések.”

– Ezeket a neveket ukránul kell írni, mert Ukrajna állampolgárai nem kötelesek az ukránon kívül más nyelvet beszélni.

Ezt senki sem vitatta, de a résztvevők felhívták a figyelmet a helységnévtáblák, földrajzi nevek átírásával kapcsolatos problémára. Például a magyar Kígyós latin betűs transzliterációja „Kidyosh”. Vannak nehezen átírható román nevek is. Ez a kérdés a résztvevők szerint pontosítást igényel.

– További módosításokat kell kezdeményezni a félreértés feloldására. Ezek a javaslatok bekerülhetnek a nemzeti közösségekről szóló törvénybe is – mondta O. Bohdan.

Számos félreértés történt a szolgáltatási szférában is. A törvény kimondja, hogy minden szolgáltatónak ukrán nyelven kell nyújtania a szolgáltatást. Ez nem jelenti azt, hogy tilos más nyelven kiszolgálni a vevőt, de előírás, hogy az ukrán nyelvet is biztosítani kell.

Andrij Vitrenko megerősítette, hogy Ukrajna-szerte ezzel kapcsolatban van a legtöbb félreértés és a legtöbb feljelentés.

– Ezért tájékoztató kampányunkat arra irányítottuk, hogy ne terjesszenek rémtörténeket, és a létesítményekben más nyelven történő kommunikáció ne járjon büntetéssel. Alapértelmezés szerint a szolgáltatás nyelve az ukrán, de ha külön kérésre az eladó oroszul vagy magyarul válaszol, ez nem törvénybe ütköző! Viszont az a tény, ha a vevő például magyarul köszön, nem jelenti azt, hogy a további kiszolgálást az adott nyelven kéri.

A törvény magyarázói szerint csak és kizárólag a „szolgáljon ki engem magyarul” kifejezés jogosítja fel a szolgáltatót arra, hogy a továbbiakban magyarul beszéljen.

Elhangzott, jó ötlet lehet egy útmutatót kidolgozni a törvény egyes rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazásáról is.

A kerekasztalfórum végén Rezes József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének tanácsadója röviden összegezte a többórás találkozót:

– Jó, hogy találkoztunk, de kevésnek találtam a résztvevők számát. Szélesebb körben lett volna érdemes megrendezni ezt a kerekasztalt, mert a kérdés sokakat érint. Főleg, hogy az a két kijevi struktúra vett itt részt, amely a nyelvpolitikáért felel Ukrajnában, az egyik a kidolgozásával, a másik a betartásának a kontrollálásával foglalkozik.

Mint általában, most is elsősorban mi, magyarok hallattuk a hangunkat. Felvetettük, hogy nem értünk egyet ezzel a nyelvtörvénnyel, mostanáig is hangsúlyoztuk: nem szeretnénk azt, hogy az Alkotmányban és a nemzetközi kötelezettségvállalásokban foglalt nemzetiségi kisebbségek számára biztosított jogok szűküljenek.

Sikerült feltenni a kérdésünket, hogy mi a jogi kiút abból a helyzetből, amelyet a nyelvtörvény idézett elő. Rengeteg olyan cikkely van a nyelvtörvényben, amely a kisebbségügyi törvényre hivatkozik, de sajnos az még nincs kidolgozva. Akkor hogyan legyünk? Egy olyan párbeszéd alakult ki, ahol mi, a kisebbségi szervezetek képviselői, vezetői ajánlatokat tettünk azzal kapcsolatosan, hogy milyen pontok kerüljenek be a kidolgozás szintjén lévő kisebbségi törvénybe.

Beszéltünk a kisebbségi, esetünkben a magyar nyelv használatáról az oktatási folyamaton kívül az oktatási intézményekben, szó volt az önkormányzatokat érintő dolgokról. Csütörtökön Beregszászban a kistérségek vezetőivel szélesebb körben megbeszéltük ezeket a kérdéseket.

Felhoztam, hogy ha országos szinten foglalkozunk az ukrán nyelv védelmével, akkor erősítsük annak a következményét is, ha valaki nemzetiségek közötti szítást kezdeményez, amire már volt példa, mint például a falunévtáblák megrongálása, önkormányzati épületek falfirkája, és szigorítsák ezért a felelősségre vonást.

Első lépésnek már az is jó, hogy meghallgattak minket. Hogy milyen gyakorlati hatása lesz az általunk felvetett észrevételeknek, azt majd meglátjuk idővel – zárta gondolatait Rezes József, a KMKSZ elnöki tanácsadója.        

R. V.