Kazinczy Ferenc: A mi nyelvünk
Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság,
Francia csín, és német erő, s heve Hesperiának,
És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.
S ti neki semmit nem irígyeltek? Nyelve Homernak
S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,
Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?
Dörg ő s nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a cél
Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.
Lángol keble, ajakán mély bánat keble sohajtoz,
S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -
Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk.
Egy nemzet egyik, ha nem a legnagyobb kincse a nyelve. Tar Károly szerint: „Az anyanyelv olyan örökké üde virágos rét, ahol könnyű a járás, és még a sóhajtás sem hoz zord időt.” A Szovjetunióban születve magam is megtapasztaltam, az ismerős gyerekek közül sokan váltak identitástudat-vesztetté, akik nem magyar tannyelvű iskolában tanultak. Akad olyan is, aki mindmáig nem tudja rendesen kifejezni magát az anyanyelvén. Kisgyerekként ösztönösen éreztem, hogy valami nagyszerű dolog, nagy érték van a birtokomban, az anyanyelvem: a magyar. Naivan azt hittem, hogy ezt mások is így gondolják, ezért volt számomra egyfajta tragédia, amikor az egyik óvónő felpofozott pusztán azért, mert magyarul beszéltem. Ki tudja, talán ez a sokkhatás is közrejátszott abban, hogy máig nem sikerült tökéletesen megtanulnom a többségi nép nyelvét. Nagy László azt vallotta: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”
Kazinczy Ferenc kiváló irodalomszervező, a nyelvújítás mozgalmának vezéralakja volt. Ő alapította meg az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratokat, a Magyar Museumot és az Orpheust. Fontos volt számára a magyar nyelv. A külföldi szerzők műveit főként azért fordította magyarra, hogy ezáltal is gazdagítsa azt. Korán felismerte, hogy a magyar nyelvet korszerűsíteni kell, meg kell újítani, mégpedig úgy, hogy közben kiküszöböljék más nyelvek káros hatásait. Ebbéli tevékenységében sokszor túlzásokra ragadtatta magát, fanatizmusa miatt számos kortárs irodalmárral romlott meg a viszonya. Az irodalomtörténészek szerint a nyelvújítás küzdelmeit az 1811-ben megjelent Tövisek és virágok című gyűjteményének megjelenése indította el.
Az 1831-ben bekövetkezett halála után több mint egy évtized telt el, amire a magyar nyelv megkapta a neki kijáró tiszteletet. Ehhez Kazinczyn kívül számos kiváló irodalmár és politikus állhatatos munkájára volt szükség. „1844-ben az Országgyűlés kimondta, hogy a törvénycikk értelmében minden törvényt magyar nyelven alkotnak, az Országgyűlés nyelve magyar, az ország teljes területén a hivatalok magyar nyelven kötelesek az ügyintézést végezni, minden iskolában magyar nyelven történik a tanítás. A törvényhozással párhuzamosan megkezdődött a magyar nyelv átalakításának vitája is. A törvény megszületését joggal nevezhetjük a reformkor egyik legnagyobb győzelmének.”
2011 óta november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját. Minden embernek joga van az anyanyelvén beszélnie, énekelnie! Minden embernek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, médiához, sajtóhoz! Minden embernek joga van ahhoz, hogy anyanyelvét ápolva elősegítse a hagyományainak megőrzését és a nemzet fejlődését!
Lengyel János
