Életképek

„A munkatábort is missziói területnek láttam…”

2015. január 15., 09:09 , 731. szám

Gulácsy Lajosnak nem volt könnyű sorsa – ahogy a kárpátaljai magyarságnak és a Kárpátaljai Református Egyháznak sem. Megtapasztalta az egyházüldözést, hisz’ éveket töltött el a Gulagon, a lelkészhiányos évtizedekben pedig hat gyülekezetben szolgált egyidejűleg.

Tovább »

Köszöntötték a 90 éves Gulácsy Lajos nyugalmazott püspököt

2015. január 15., 09:05 , 731. szám

Ünnepi istentisztelet Munkácson

Tovább »

Köszöntő

2015. január 8., 16:58
Tovább »

Isten, Haza, Embertárs

2015. január 8., 10:11 , 730. szám

Mert a cserkészet – életmód

Tovább »

Sok új, sok régi érték

2015. január 2., 10:23 , 729. szám

„Felkérem, uraim, hogy legyünk csendesen, hadd végezhessem el dolgomat rendesen.

Tovább »

Borzsa-part, Borzsa-vár

2014. december 11., 06:25 , 726. szám
A Kovács család

A Borzsa-parti település, Mezővári átvészelt mongol-tatár dúlást, világháborúkat, elhurcolásokat, de lakóiban máig megmaradt az a tűz, ami elődeikben akkor is megvolt, amikor 1703-ban a rebellis helybeliek kibontották a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc zászlaját.

Tovább »

Mindig egyre jobban

2014. december 4., 08:00 , 725. szám
Béres Lajos és „faragványai”

A most bemutatásra kerülő néhány nagygejőci mesterember ékes példa arra, hogy annak a munkának lesz a legjobb, legtöbb, legszebb eredménye, amelyet az ember saját érdeklődésének engedve és eleget téve folytat.

Tovább »

Ha az ember iparkodik

2014. november 6., 06:30 , 721. szám
A kézműves kör tagjai

„Csapj közé, Salamon, mert itt maradunk az ásványban!” – szólt rá „kocsimarasztó nagy sár” közepette egy uraság a kocsisára.

Tovább »

Béke van…

2013. november 7., 07:52 , 669. szám

Lassan araszolnak felfelé. A nagymama és az unoka. Meredek a domboldal. A temetődomb oldala… Az asszony feketében, a pici leány még orgonalilában, fehérben. Csúszós az a néhány lépcső is. A tegnapi eső megsíkosította a rátapadt rőt leveleket.

Tovább »

Nyári „huncotkodás”

2013. június 21., 02:00 , 649. szám
Béci tréfált lépten-nyomon. Ha kellett, ha nem. Ha odaillett, ha nem. Neki minden nap tömör április elseje volt. Ezzel az örökös viccelődésével már-már az agyunkra ment. És azzal kérkedett, hogy őt, a tréfamestert, senki sem tudja megkacagtatni. Lehetetlen.Tovább »

Oldalak