Földi Ferenc: Nehéz a dolga a reptérigazgatónak
Kárpátaljai magyar vállalkozók, vállalatvezetők
Földi Ferenc vadászpilótaként kezdte pályafutását 32 évvel ezelőtt, s egészen az ezredességig jutott a ranglétrán. Az egykori vadászpilótát, a jelenleg Munkácson élő nyugdíjast tavaly váratlanul felkereste Hennagyij Moszkal kormányzó, s felajánlotta, vállalja el az ungvári repülőtér igazgatói posztját. Meglepetésként hatott a felkérés, melyre Földi Ferenc igennel válaszolt, s a megyei állami közigazgatási hivatal elnöke hivatalosan is kinevezte őt az ungvári repülőtér igazgatójává.
– Milyen érzés vadászpilótaként átülni egy polgári repülőtér igazgatói székébe?
– Nincs összefüggés vadászpilóta múltam és a mostani kinevezésem között. Mindenesetre jólesik, hogy szakemberként rám gondoltak, értékelték ismereteimet, tapasztalataimat.
– Milyen állapotban volt az objektum, amikor átvette az irányítását?
– A még a cseh korszakban épített repülőteret, melyről 1927-ben szállt fel az első személyszállító repülőgép az Ungvár–Pozsony járaton, tavaly vette át a közlekedési minisztériumtól a megyei állami közigazgatási hivatal. A reptér kritikus állapotban volt, már nem üzemelt rendszeresen. Kitartó kilincseléseinknek köszönhetően félmillió hrivnyát kaptunk a megyei állami közigazgatási hivataltól a leszállópálya felújítására és a pályavilágítás helyrehozatalára, amit mára lényegében el is végeztünk.
– Rentábilis a repülőtér üzemeltetése?
– Egyelőre sajnos ráfizetéses, mivel jövedelmünk szinte kizárólag abból származik, attól függ, hogy milyen és hány gép száll le itt. A minisztérium megállapította, milyen típusú gép után mennyit kell fizetnie a légitársaságnak az adott reptér számára. Minél nagyobb gépek érkeznek – annál jobb. Kifizetődő lenne az üzemeltetés, ha nagyobb gépek szállnának le, mi viszont, néhány ritka kivételtől eltekintve, főleg másfél tonnás gépeket fogadunk. Ahhoz, hogy ne legyünk veszteségesek, havonta legalább 60 ezer hrivnya bevételre kellene szert tennünk, jelenleg viszont csupán a 30 ezres határt tudjuk elérni. Mivel a pályajavításra kapott félmillió hrivnyán kívül más segítséget nem kaptunk, csak görgetjük magunk előtt az adósságot. Ma csupán a fizetések terén 68-70 ezer hrivnyával vagyunk adósok. Nagyban javítaná a pénzügyi helyzetünket, ha AN–24-es gépek repülnének a járatokon, s főképp a kijevin.
– Milyen a járatok kihasználtsága, esetleg vannak-e kedvezmények a jegyárak terén?
– A közlekedési minisztérium idén egy új kísérletbe fogott – a felére csökkentette a jegyárakat, mivel a járatokon alig voltak utasok. Míg korábban Ungvártól Kijevig 400 hrivnyába került egy jegy, július elsejétől csupán 170 hrivnyába kerül, ami 230 hrivnyás árcsökkenést jelent. Azóta jelentősen nőtt az utasforgalom. Ugyanakkor megköti a kezünket, hogy Ungvárról jelenleg csupán egy 15 férőhelyes gép közlekedik heti négy alkalommal – hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken Kijevbe, szerdán Odesszába és szombaton Szimferopolba. Mivel az üdülési szezon véget ért, e két utóbbi járat helyett ideiglenesen újabb két kijevi járat indult. Nyáron egy nagyobb, AN–24-es gép hetente kétszer repült Szimferopolba, ám ősztől heti egy alkalommal közlekedik, ha lesz rá kereslet. Ami a járatok kihasználtságát illeti, a legnagyobb érdeklődés a kijevi járat iránt mutatkozik, minden gépen „telt ház” van. Előfordult, hogy főszezonban helyhiány miatt naponta akár 5-10 utas is lemaradt a gépről.
– Vannak-e jelenleg Ungvárt érintő külföldi járatok?
– Egyelőre nincsenek külföldi járataink. Több más reptérrel, illetve légitársasággal együtt tervbe vettük ugyan egy Odessza–Ungvár–Prága légifolyosó létrehozását, ám erre a minisztérium egyszerűen nem tudott gépet biztosítani. Ráadásul külföldre akármilyen öreg, rozzant gép nem is repülhet.
– Gyakoriak itt, Kárpátalján a légi balesetek, a tragédiák?
– Szerencsére egyáltalán nem. A pilóták nem is beszélnek szívesen a tragédiákról. Emlékezetem szerint, még 1973. január 17-én történt, hogy a Kijev–Ivano-Frankivszk–Ungvár légi járaton Alsókerepec mellett, három kilométerrel a munkácsi reptér leszállópályájától lezuhant egy AN–24-es utasszállító. A pilóták hibájából bekövetkezett tragédiában 27 személy vesztette életét. Abban az időben fiatal hadnagyként szolgáltam a munkácsi légiezrednél, s a tragédia időpontjában éppen szolgálatban voltam.
Baráth József
