Takács Péter: A névválasztásnál arra gondoltunk, hogy multik leszünk
Magyar vállalkozók Kárpátalján
Takács Péter magyarországi húsiparos már évekkel ezelőtt megvetette lábát az ukrán piacon, s társával együtt Ungváron létrehozta a Multifood vegyes vállalatot, melynek igazgatója lett. Ám mi sem tanúskodik jobban egy húsiparos nehéz életéről, mint az, hogy a piacot még ma is az országba feketén behozott termékek uralják.
– Mondana néhány szót arról, hogyan került Ukrajnába?
– A 90-es években piacok után kutatva jöttünk Ukrajnába. Az első exportszállítmányom 1993-ban Ungvárra érkezett, ahol egy helybeli kereskedő vette meg a termékeimet. Áruink – a műbeles párizsik és egyéb kolbászfajták – akkor hiánycikknek számítottak Ukrajnában. Ungváron kívül Lembergbe, Kijevbe és Dnyipropetrovszkba szállítottunk. A piacot végül is kiépítettük, ám a 90-es évek közepén jelentősen nőtt a behozatali vámtarifa. Ekkor merült fel bennünk az a gondolat, hogy itt, helyben termeljük árucikkeinket. Miután felderítettük a piaci lehetőségeket, egy bázist is találtunk, mely éppen eladó volt. Az általunk végzett számítások azt igazolták, hogy itt kell vállalkoznunk. 1995–1996-ban egy az ukrán piacot jól ismerő kárpátaljai partneremmel megalapítottuk a Multifood vegyes vállalatot. A névválasztásnál arra gondoltunk, hogy egyszer majd valóban multik leszünk. Azóta folyamatos a termelés, melyet magyar szakemberekkel kezdtünk, ám fokozatosan betanítottuk a helyi munkaerőt. Jelenleg harmincöten dolgoznak a cégnél, de ennél lényegesen többen élnek a Multifoodból, ugyanis igyekszünk minél több kiskereskedőt magunk köré vonni, s már számos településen kaphatók a termékeink. Országos viszonylatban mára cégképviseletünk, illetve nagykereskedésünk működik Lembergben, Kijevben, Ivano-Frankivszkban is.
– Hogyan tudnak versenyképesek maradni az ukrán piacon?
– Sajnos nagyon sok a visszaélés, sokan hamis papírokkal árulják a szomszédos országokból behozott kolbászokat és egyéb gyorsan romló, gyakran lejárt szavatosságú termékeket. Ám ennek ellenére igyekszünk talpon maradni. Termékeinkért minden szinten vállaljuk a felelősséget és elérhetők vagyunk, ugyanis áruinkon a telefonszámainktól kezdve minden adat fel van tüntetve, szemben a feketén behozott élelmiszerekkel, melyek esetében a vevőnek, ha bármilyen problémája adódik, nincs módja a reklamációra.
– Milyen nehézségekkel jár ma egy magyarországi vállalkozó élete, tevékenysége Kárpátalján?
– Üzleti szinten nem látok olyan lehetőségeket, hogy hosszú távon biztosítva legyen az alapanyag-ellátás, ugyanis a jelenleg még bőséges szarvasmarha-állomány tömeges kivágása folyik. Valamivel jobbak a kilátások a sertéshúst illetően, mivel a volt kolhozok bázisán létrejött vállalkozások sertéstelepein már új kezdeményezésekbe fogtak. Az ukrán húspiac a sokszorosára duzzadt azóta, hogy itt vagyok. Bízom benne, hogy az az idő is eljön Ukrajnában, ha beindul a hústermelés – s remélem, hogy megélem és itt leszek –, amikor megszűnik a mai borzalmas feketekereskedelem-dömping.
– A panaszok ellenére, értesüléseink szerint, azért jótékonykodásra is futja…
– Mivel nagyon nehezen tudok nemet mondani, olyan szintű a jótékonykodásunk, hogy az sok esetben a cég rovására megy. Sokat segítettem az árvíz elleni védekezésnél, ahol a saját kezemmel osztottam el a zacskókba csomagolt négy és fél kilónyi kolbászt az árvízkárosultak között. Ezenkívül segítjük a rokkantakat, az alapítványokat is. Felsorolni is nehéz lenne, hány szervezetnek, illetve alapítványnak nyújtunk támogatást.
– Az Ukrajnába látogató külföldieket gyakran érik „meglepetések”, váratlan kalandok. Gondolom, Önnek is volt része ebben...
– Egy alkalommal Odesszában jártam, s ellopták Toyota Landcruser márkájú terepjárómat. Még szerencse, hogy az autóból kivettük a kistáskánkat az iratainkkal. A pénzünk, a ruhánk, a termékeink mintapéldányai a kocsiban maradtak. A zsebemben mindössze egy szakadt százdolláros és valamennyi hrivnya volt. A kocsim be volt biztosítva, ezért értesítettem a biztosítóm odesszai képviseletét, valamint a főkonzulátust. Két hét múlva szerencsés módon előkerült a kocsim egy garázsból Odesszától 90 kilométernyire. A kormányzáramat tönkretették, az autóban két-háromezer dollárnyi kárt tettek, ám ennek ellenére haza tudtuk hozni.
– Mivel tölti a szabadidejét, ha egyáltalán van, ma egy vállalkozó?
– Sajnos nem sok szabadidőm marad, ugyanis az ungvári mellett Budapesten is van vállalkozásom, s a családom is a fővárosban él. A hét négy napján Budapesten tartózkodom. Amikor itt vagyok Kárpátalján, igyekszem piackutatással, a gyárban felmerülő problémák megoldásával foglalkozni. Mindennek a család issza meg a levét, ugyanis jóval kevesebbszer látnak a kívántnál. Örülünk, ha elmehetünk egy közös nyaralásra.
Baráth József
