Petrőczi Éva: Jób könyvéből
(Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Jób 5: 18.)
Uram, sebezz és gyógyíts
kedved szerint,
csak el ne múljék rólam
kezed nyoma –
mert halálba taszít,
ha többé
nem foglalkozol velem.
Ki zúzódást kerülve
és óvakodva él,
mint ostoba,
csak látszólag veszély,
ami az alig-léttől
megment, amit Te adhatsz
csak nekem:
sebek és gyógyulás
bölcs ritmusa.
Petrőczi Éva verse – a bibliai Jób sorsán gondolkodva – felidézi ennek a szenvedéstörténetnek a mibenlétét. Azt a Sátán által fölvetett kérdést, hogy„ok nélkül féli-é Jób az Istent?” A Sátán ugyanis azt állította, hogy Jób kegyességének mozgatórugója a számító önzés. Hogy megéri neki kegyesnek lennie, mert Isten őt bőségesen megáldotta mindennel, megjutalmazta a kegyességéért. Ellenben mindjárt másként viselkedne – állította a Sátán –, ha Isten elvenné, amije van. A Sátán Jób meggyanúsításával általában a kegyesség ellen indított támadást, kétségbe vonta, hogy létezik önzetlen istenfélelem. Ezért Isten szabad kezet adott a Sátánnak: tegye csak próbára Jóbot, nézze meg, igaz-e, amit állít.
Így veszti el Jób előbb a földi javait, majd a családját, majd az egészségét. A szenvedés elviselhetetlen fájdalmában Jób számtalanszor lázad és fordul Istenhez magyarázatért. Nem talál életében olyan nagy bűnt, amelyért szerinte kijárna neki ekkora büntetés. De a barátai minduntalan figyelmeztetik: Isten igazságosságában nem kételkedhet. Körötte mindenki egyre inkább arra a meggyőződésre jut, hogy léteznie kell a bűnnek, amelyért Isten ezt a csapást mérte Jóbra. Ám amikor már szinte semmi remény sem marad, Jób minden lázadása ellenére egyre inkább ragaszkodni kezd Istenhez, a végső Igazsághoz...
Ezért végül is Jóbot az Úr ismét elismeri szolgájának, s ő (Jób) megtisztulva, hitében végképp megerősödve kerül ki a szenvedések kohójából. A Sátánnak el kellett ismernie: létezik önzetlen istenfélelem. És ezt a tanulságot gondolja tovább a költő, mikor a „sebek és gyógyulás bölcs ritmusát” említi.
Penckófer János
