Ez egy 83 éves projekt
Beszélgetés Pákh Imrével
A munkácsi millenniumi emlékmű hivatalos avatóünnepsége után Pákh Imrét, a New Yorkban élő munkácsi származású üzletembert, az emlékmű helyreállításának lelkes hívét és támogatóját kérdeztük benyomásairól.
- Mit jelent az ön és a családja számára, hogy ismét áll a munkácsi millenneumi emlékmű?
- Ez egy 83 éves projekt volt, amely apám fejében fogant meg még szinte abban a pillanatban, hogy a csehszlovák hatóságok 1924-ben lebontották az emlékművet. Amióta az eszemet tudom, s emlékszem apámra, mindig mesélt nekem a turulmadárról, s azt hajtogatta rendületlenül, hogy azt egyszer vissza kell majd állítani. Hitte, hogy - amint fogalmazott - vissza fog még szállni valamikor a turulmadár a munkácsi várra. Egyszóval, családi álom volt ez, amely most, íme, megvalósulhatott. Szimbolikus és fantasztikusan fontos ügy ez, s nem csak a magyarság részére. Hiszem, hogy amint ez a madár egykor elvezette az őseinket Pannóniába, úgy mutatja majd az utat az itt élő népnek és a szabad Ukrajnának Európa felé. Véleményem szerint ennél fontosabb és aktuálisabb üzenete aligha lehet egy emlékműnek.
- Mit gondol arról, hogy bár voltak ellenvélemények az emlékmű felállításával kapcsolatban, mégiscsak sikerült megvalósítani az elképzelést?
- Véleményem szerint a pozitív hozzáállás a lehetetlent is lehetővé tudja tenni. Persze ez a történet nem egy emberről szól - ez csapatmunka volt. Egy jó csapat bármit meg tud valósítani, márpedig a millenniumi emlékmű esetében egy valóban jó csapat dolgozott együtt. Kihasználva az alkalmat, ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik kivették a részüket a munkából, így például Oleg Havasi kárpátaljai kormányzónak, aki a kezdetektől pozitívan állt az ügyhöz, aki segített, ahol tudott, mert megértette a projekt jelentőségét; vagy Lengyel Zoltán munkácsi polgármesternek, aki briliáns módon megbirkózott az emlékmű hivatalos engedélyeztetésével és az egyéb papírmunkákkal. Köszönet illeti Mihajlo Beleny szobrászművészt, a turul megalkotóját is, valamint Angyalossy Sándor főépítészt a tervekért és Jaroszlav Lanjo építészt a munka kivitelezéséért. Köszönet Dmitro Havasi várigazgatónak és nem utolsósorban a bátyámnak, Pákh Sándornak, aki ezt a projektet levezényelte a helyszínen. Végül köszönetet szeretnék mondani mindazon civil szervezeteknek és magánszemélyeknek is, akik segítséget nyújtottak ennek a tervezetnek a megvalósításához.
- Mint az ünnepségen elhangzott beszédében is jelezte, ez az emlékmű az önök családi alapítványa és Munkács város együttműködésének eredményeként épülhetett fel ismét. Számíthatunk arra, hogy folytatódik ez az együttműködés?
- Nagyon remélem, hogy így lesz. Olyan pozitív élményeim voltak mindvégig ezzel a projekttel kapcsolatosan, hogy szerintem együttműködésünk magától értetődően folytatódni fog a jövőben. Hogy azután erre milyen formában, hol és mikor kerül majd sor, azt most még nem tudhatom, de hát rengeteg tennivaló maradt még ebben a városban.
- Mit jelent az ön számára Munkács?
- Ez a szülővárosom. Amikor azt mondom, Munkácsra megyek, úgy értem, hazamegyek. Hiába éltem le életem nagyobb részét Amerikában, nekem továbbra is ez a Latorca-parti település a szülővárosom, s ezt tőlem már senki nem veheti el.
- Gyakran látogat haza?
- Az utóbbi időben a Munkácsy-kiállítással és a Turul-emlékművel kapcsolatosan gyakrabban jártam Magyarországon és idehaza, Munkácson, mint korábban. Igaz, hogy az időm legnagyobb részét ilyenkor Budapesten töltöm, de amint időm engedi, mindig felkeresem a szülővárosomat is.
hk
