Ki legyen a miniszterelnök?
Belpolitika: Janukovics dilemmája
Három jelöltje is van a miniszterelnöki posztra Viktor Janukovics megválasztott elnöknek, de egyelőre nem döntött véglegesen arról, melyiküket választja, mert nem tudhatja, milyen feltételekkel sikerül összekovácsolnia az új parlamenti többséget.
A kijevi média híradásai szerint Janukovics egy hétvégi tv-interjújában elismerte, hogy egyik jelöltje Szerhij Tihipko volt jegybankelnök, aki harmadikként végzett az elnökválasztás január 17-i első fordulójában. Tihipko neve már korábban is felmerült, és a bankár azt mondta, hogy el is fogadná a kormányfői posztot, bár kétségei voltak afelől, miként fogadnák személyét Janukovics pártjában. A másik két jelölt Arszenyij Jacenyuk volt parlamenti elnök, az elnökválasztás negyedik helyezettje, illetve Mikola Azarov volt miniszterelnök-helyettes, aki Janukovics kampányfőnöke volt, s aki egyes források szerint az új államfő helyére léphet a Régiók Pártja (PR) elnökének posztján.
Janukovics azt mondta, hogy a későbbiekben, a parlamenti frakciók koalíciójának létrehozása után választ a jelöltek közül, s róluk különféle szinten már folynak a tárgyalások. "Nem nehéz megjósolni, hogy ki lesz közülük az erősebb, ki köré tömörülnek a képviselők, de várunk és meglátjuk" - tette hozzá.
Janukovics szerint a parlamentben akár már a jövő héten megalakulhat a "stabilitás és reform koalíciója", s az erről szóló tárgyalások "aktív szakasza" hétfőn kezdődik. Meggyőződését fejezte ki, hogy létrejön az új miniszterelnök megválasztásához szükséges többség.
Lapértesülés szerint koalíció létrehozására készül a Janukovics vezette Régiók Pártja (PR) és a leköszönő államfő, Viktor Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk - Népi Önvédelem (NU-NSZ) párttömörülés, de Litvin Blokkját és a kommunistákat is emlegették már a PR potenciális szövetségeseiként. Ha a tárgyalások sikerrel járnak, Julija Timosenko jelenlegi miniszterelnöknek távoznia kell posztjáról.
A helyzet azonban távolról sem egyszerű és egyértelmű. Önmagában az a tény is jelzésértékű, hogy bár Janukovics győztesen került ki az elnökválasztási kampányból, s az általa vezetett Régiók Pártja rendelkezik jelenleg a legnagyobb létszámú frakcióval a parlamentben, a párt jelöltje, Azarov csupán az utolsó helyen szerepel az eddig szóba került három kormányfőjelölt közül. Ezzel szemben a legvalószínűbb jelöltként emlegetett Tihipko egyenesen az újdonsült államfő ellenségének számít, miután az előző, Janukovics számára katasztrofálisan zárult 2004-es elnökválasztás után szakított a Régiók Pártjával. Arszenyij Jacenyukot is inkább az ukrán nemzeti táborhoz tartozóként könyvelik el a kijevi nagypolitikában. Hogy mégis kettejük neve merül fel elsőként a miniszterelnöki poszt várományosaiként, világosan mutatja, hogy Viktor Janukovicsnak a szó szoros értelmében meg kell küzdenie a jelenlegi parlament magukat ismét áruba bocsátó képviselőivel. Jól jöhet tehát, hogy adott esetben mind Jacenyuk, mind Tihipko tekintélyes számú honatyát tud mozgósítani a törvényhozásban.
Egyes vélemények szerint Janukovicsnak legalábbis egy bűvész ügyességével kell kevernie a kártyákat, ha tárgyalópartnerei minden igényét ki akarja elégíteni. Meglehet ugyanis, mutatnak rá a pártjához közeli források, hogy könnyebb lesz megállapodnia Tihipkóval az együttműködés feltételeiről, mint elfogadtatni ezt a döntést a Régiók Pártján belül, ahol sokan ellenérdekeltek a bankárból lett politikussal való megegyezésben, s legszívesebben saját körükből választanának miniszterelnököt.
Az már most nyilvánvaló, hogy az új parlamenti többség megteremtésének nagy ára lesz. Jó példa erre, hogy egyes hírek szerint az NU-NSZ az együttműködés feltételeként legalább egy miniszteri tisztségre tartana igényt a Timosenko-kabinet helyére lépő új kormányban. A szilárd többség megteremtése tehát minden bizonnyal számos kompromisszumot követel meg Janukovicséktól, akiket így még azelőtt gúzsba köthetnek az ígéreteik, hogy megkezdhetnék a kormányzást.
Az elemzők egy része egyébként az optimista hangú nyilatkozatok ellenére még mindig kétesélyesnek tartja Janukovicsnak a parlamenti többség kialakítására tett kísérletét. Az újdonsült államfő környezetében ugyan azt hajtogatják, hogy egy, de legfeljebb két héten belül bejelentik a vadonatúj koalíció megalakulását, a háttérben azonban az elhúzódó alkudozásra is felkészülnek, s azt sem zárják ki, hogy őszre mégiscsak parlamenti választásokat kell majd kiírni.
Addig is, míg a honatyák alkudoznak, az átrendeződő parlament első erőpróbája a Timosenko-kabinet menesztése lehet, amelyre akár már lapunk megjelenésével egy időben sor kerülhet.
zzz