Kóbor kutya, jaj...
Vadászok a vadakért
A felelősségteljes gondolkodású vadász ma már nemcsak lövi, hanem védi is a vadakat, hogy legyen mit kilőni, amellett - az ökológiai rendszer megsérülése következtében - ma már több helyütt, így szűkebb pátriánkban is az ember feladata, hogy fenntartsa az egyensúlyt a ragadozók és a zsákmányállatok között. De miként is óvják a vadállományt a Tiszakeresztúri Vadásztársaság kétezer hektáros területén?
- Az utóbbi években igen megnőtt a vadállomány, ami jórészt a mi munkánknak, a dúvadak irtásának és a vadetetésnek köszönhető - indítja beszélgetésünket Mándy Gyula, a társaság elnöke. - Dúvad alatt értjük a rókát, a kóbor kutyát és a kóbor macskát, melyek tetemes károkat okoznak a mezei nyúl-, a fácán- és a fogolyállományban. Amúgy a mezei nyúl igen szapora állat, csak nagyon sok az elhullást okozó tényező. A legfontosabbak közé tartoznak a betegségek, a ragadozók okozta sérülések és a mezőgazdasági munkálatok. A kifejlett állatok 40-50, illetve a kisnyulak 60-70 százaléka pusztul el így. Az állatok között terjedő járványos megbetegedések az időjárási viszonyoktól is függenek, esős, hideg években olyan betegségek söpörnek végig az állományon, mint a dularémia, a coccidiózis, valamint a vírusos májgyulladás. Ezeket a kórokat kóbor kutyák és macskák terjesztik, s amellett, hogy magukban hordozzák a nyúlállományt megtizedelő vírusokat, zsákmányállatoknak is tekintik a tapsifüleseket. Ezért indokolt a kóbor állatok irtása. Rendszeresen járjuk, figyeljük a határt, és ha észrevesszük, puskavégre is kapjuk őket. Egyébként a kóbor kutyák elsősorban a nyulakra, s csak kisebb mértékben a fácánokra jelentenek veszélyt, míg a kóbor macskák esetében fordított az arány.
A legnagyobb ellenség pedig a róka. Hogy egy ravaszdi felnőjön, 100 kilogramm húst kell elfogyasztania, ennek pedig a 60 százaléka nyúl- és fácánhús. Ha nem szabályoznánk a rókák számát, akkor a ragadozók nagy károkat okoznának a vadállományban. Kotorékebek segítségével vadásszuk őket, amikor is a kutyák többnyire kiugrasztják a ravaszdikat a kotorékból, mi pedig lelőjük őket, de az is megesik, hogy az ebek a kotorékban fojtják meg a rókát. Évente úgy húszat-harmincat vadászunk ki, de hiába lőjük le őket, más területekről idejönnek, ugyanis kiszimatolják, hol van jelentős vadállomány, s képesek 120 km-t is megtenni, hogy jó vadászterületre akadjanak. Pozitív szerepük is van, persze, mert levadásszák a beteg állatokat, s ezáltal javítják a vadállomány minőségét, de egy róka is elég lenne ezer hektárra. Ezzel szemben sokkal több van belőlük, ezért is vadászhatjuk őket egész évben, akárcsak a kóbor kutyákat és macskákat, valamint a kisnyulakra, a fácánfészkekre, illetve a fácánfiókákra veszélyt jelentő szürke varjakat és szarkákat.
- A ragadozók mellett mi fenyegeti még a vadállományt?
- Tavasszal nagy károkat okoz a száraz növényzet felgyújtása. A nyulak ugyanis szívesen tartózkodnak a bozótosokban, ott vannak az almaik, s bizony, sok kisnyúl odaég.
Az orvvadászok is gondokat okoznak. Vagy hurkokat raknak le, vagy éjszaka a gépkocsik fényszóróival keresik és vakítják el, majd lövik le a mezei nyulakat. Ezért, ha kell, éjjel is járjuk a határt, megfigyeljük a gyanús gépkocsikat, s jogunkban áll elfogni a vadorzókat, akiket azután átadunk a rendőrségnek. Ha pedig hurokba akadt, elpusztult állatot találunk, elrejtőzve várjuk, hogy eljöjjön érte az orvvadász, s akkor tetten érjük őt.
Még egy problémánk van: a falopás. A tolvajok ugyanis sok fát kivágnak, pedig a vadak szeretnek a fák takarásába húzódni, így ha csökken a faállomány, az állatok más, növényzetben gazdagabb területekre vándorolnak.
- Miként etetik a vadakat?
- Öt éve helyeztük ki a 30 etetőt, melyekből az első fagyok beálltától tavaszig sohasem fogy ki a kukorica. Hetente ellenőrizzük és feltöltjük őket. Vadásztársaságunk minden tagja (21-en vagyunk) köteles beadni évente négy-öt zsák csöves tengerit, s ezeket hordjuk ki gépkocsival vagy szekérrel az etetőkhöz. Etetés nélkül a vadak elvándorolnának a határból, oda, ahol ennivalót találnak, így viszont megtartjuk őket a területünkön. A vadszaporulat érdekében kijelöltünk egy 300 hektáros területet, ahol sohasem vadászunk, s így ott háborítatlanul élhetnek az állatok.
Lajos Mihály
