A metszett paprika gondozásáról

Előző számunkban Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját a trágyázás aktuális kérdéseiről, illetve arról faggattuk, érdemes-e metszeni a hajtatásban termesztett paprikát. E témát folytatva ma az intenzív paprikatermesztés technológiájának további elemeiről, elsősorban a tápoldatozás mikéntjéről kérdezzük a szakembert.

– Mi a következő lépés azután, hogy eldöntöttük, metszeni fogjuk-e a hajtatásban termesztett paprikát vagy sem?

– El kell döntenünk azt is, hogy mivel, pontosabban miként fogunk öntözni. Alapvetően két módszer adott: vagy az esőztető vagy a csepegtető öntözést választhatjuk. Én azt ajánlanám a gazdáknak, hogy lehetőség szerint mind a két rendszert építsék ki hajtatólétesítményükben. Az esőztető öntözésnek főleg a paprikatermesztés első időszakában, úgy május 15-ig van nagy szerepe. Az első bogyók megjelenéséig, az első kötözésig mindenképpen ajánlott az esőztető öntözés, így ugyanis nagyobb gyökértömeg alakul ki, hamarabb „lekap” növényünk gyökere. Később nyilván a csepegtető öntözéshez szükséges csöveket is le kell fektetni. Ezenkívül, az esőztető öntözésnek nagy szerepe van abban is, hogy a továbbiakban, a nyári időszakban megelőzzük a légköri aszály kialakulását. Megfelelő gyakorisággal egy-két percre bekapcsolva az esőztetést, hatékonyan hűthetjük a növényeinket, növelhetjük a hajtató létesítmény légkörének páratartalmát.

Az öntözésnél mindenkor oda kell figyelni természetesen arra is, hogy mintegy 30 százalékkal több tápoldatot vagy vizet juttassunk ki annak érdekében, hogy a vízkörforgás ne alulról, vagyis a talajból felfelé irányuljon, hanem felülről lefelé, megakadályozandó ezáltal a talaj elszikesedését.

– Az öntözéssel természetesen szorosan összefügg a tápanyag-utánpótlás kérdése is. Mit érdemes szem előtt tartanunk ezzel kapcsolatban?

– Az öntözővízzel, a tápoldatozással tudjuk megfelelő irányba terelni, befolyásolni a növényünk fejlődését. A paprika fejlődésének egyes időszakaiban a növény fejlettségétől függően a megfelelő tápoldat-arányt kell betartani, miáltal befolyásolhatjuk e fejlődési fázisokat. Fontos pillanata a palánták életének, amikor kiültetésre kerülnek. Közismert, hogy ajánlott a palántáinkat legalább zöldbimbós állapotban kiültetni, s onnantól a hajtató létesítményben folytatódik a nevelésük. A későbbiekben a paprika terméskötésére kell nagy figyelmet fordítanunk. Ültetéskor a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya legyen 1:2:1, vagyis foszfortúlsúlyos, 0,2 százalékos oldattal kell legalább egyszer-kétszer beöntöznünk a növényeinket, elősegítendő a gyökeresedést, a megfelelő gyökértömeg kialakulását. (A továbbiakban megadott arányok szintén a tápoldat nitrogén–foszfor–kálium – N:P:K – arányára vonatkoznak.) A következő fejlődési szakasz az első szint kötéséig tart. Ahol a paprika szára elágazik, ott megjelenik egy virág, majd a következő három elágazásnál – a második szintnél – is kifejlődik egy-egy újabb virág. Ahhoz, hogy a növény „el ne rúgja” a virágot, kezdetben káliumtúlsúlyos öntözést-tápoldatozást kell alkalmaznunk, amelynek aránya 1:1:1,5. Ennek a káliumtúlsúlyos öntözőoldatnak az adagja hetente akár 0,8 dkg/m2 is lehet. Később, a második szint kötésénél viszont gyengített káliumszint szükséges, hogy az első szint termése eközben megfelelő módon növekedhessék: 1:0,5:1,2. Ilyenkor ajánlatos a heti műtrágyaadagot négyzetméterenként 1,2 dkg-ra emelni. Abban az időszakban, amikor megkezdődik az első szint szedése, a tápoldatozást nitrogéntúlsúlyúra kell változtatni, hogy megfelelő nagyságú bogyókat kapjunk. Tehát az első szedés idején 1,2:0,5:1 arányt alakítsunk ki, megemelt – 1,5 dkg/m2/hét – műtrágyaadag mellett. A további szedések idején folyamatosan 0,4:0,5:1 arányú oldatot célszerű alkalmazni. Ilyenkor már a műtrágya heti dózisa elérheti a 2 dkg/m2-t. Nyilvánvaló, hogy a termesztés folyamán figyelni kell a növény habitusát, s ennek megfelelően kisebb korrekciók is elképzelhetők a tápoldatozás tekintetében, de célszerű megkülönböztetni a paprika életének a fentebbiekben sorra vett fázisait, s a megfelelő mennyiségű és arányú műtrágyával elősegíteni a fejlődését.

– Mi a helyzet a kalciummal?

– Nyilván a kalcium-utánpótlásról sem szabad megfeledkezni. Már csak azért sem, mert a fehérhúsú paprika különösen érzékeny a kalciumhiányra, s az ennek következtében fellépő hiánytünetek miatt a termésünk eladhatatlanná válhat. Ezért célszerű legalább hetente egyszer, de a nagy szedések idején akár kétszer is 1,5 kg/1000 l víz mennyiségben adagolni a tápoldathoz.

– Mire kell még odafigyelniük a paprikát termesztőknek?

– Lényeges eleme a termesztésnek a megfelelő klímaszabályozás. Mint már említettük, igen fontos – különösen a nagy nyári melegben – a légköri aszály elleni védelem, mert az akár a bogyók méretének csökkenését is eredményezheti. Ne feledjük, hogy 32 fok feletti hőmérsékletnél már paprikanövényünk is károsodhat, ezért arra kell törekednünk, hogy mindenkor a jelzett érték alatt maradjunk. A nagy meleg ellen elsősorban szellőztetéssel, valamint árnyékolással és párásítással védekezhetünk, esetleg ezek kombinációjával. Az árnyékolást megoldhatjuk raschelhálós takarással is, ami azonban meglehetősen drága módszer. Ennél olcsóbb eljárás a fóliasátor palástjának mésztejes oldattal való bepermetezése. Ennek az eljárásnak az is előnye, hogy esős, borús időben, amikor nagyobb mennyiségű fényre lenne szüksége a növényeknek, a mésztej – a hálóval ellentétben – kivilágosodik.

– Mit érdemes tudnunk a párásításról?

– A párásításra a hűtés mellett azért is fontos odafigyelni, mivel a fehérhúsú paprika fejlődésének van egy olyan sajátossága, hogy a kalcium nehezen „mozog” a növényben. Ezért el kell érnünk, hogy éjjelente megfelelően magas páratartalom legyen a növényházban, ami elősegíti a kalcium vándorlását a növényben és a bogyóba való beépülését. Ebből a megfontolásból célszerű délután öt óra tájban egy-két percre bekapcsolni az esőztető rendszert. Ezáltal megemeljük a hajtatólétesítményben a páratartalom szintjét, ugyanakkor csak annyi nedvességet juttatunk ki, ami még az éjszaka előtt felszárad a növényekről, megelőzendő ezzel a gombabetegségek esetleges kialakulását.

– Mi a helyzet a növényvédelemmel?

– A paprikának gyakorlatilag nincsenek számottevő gombabetegségei. Oda kell azonban figyelnünk a kártevők elleni védelemre. A paprika legveszélyesebb kártevője a tripsz. A tripsz ellen permetezéssel védekezhetünk, ami hatásos a levéltetű és egyéb kártevők ellen is. A tripsz megjelenését oly módon fedezhetjük fel a leggyorsabban, ha a tenyerünket a paprika virága alá tartjuk, s megveregetjük azt. Ha onnan apró, karcsú, viszonylag gyors mozgású bogár pottyan ki, célszerű azonnal elkezdeni a védekezést. Azért a tripsz a paprika egyik legrettegettebb kártevője, mert a vírusbetegségek terjesztője. Mint köztudott, a vírusbetegség nem gyógyítható, legfeljebb megelőzhető, mégpedig oly módon, hogy küzdünk a vírust terjesztő kártevők ellen.

– Sokan alkalmaznak a paprikánál mulcsozást, feketefóliás takarást. Miért?

– Közismert, hogy a feketefóliás takarás alkalmazásával elnyomjuk a gyomot a megművelt területen, továbbá abban az időszakban, amikor az a legfontosabb, csökkenthető általa a páratartalom, s így a gombabetegségek kialakulásának veszélye. Egyébiránt a feketefóliás takarás alatt élénkebb a talajélet, könnyebben fel tudja venni növényünk a tápanyagokat.

– Érdekes módja alakult ki Nagydobronyban a paprika betakarításának. Mesélne róla?

– A betakarításra környékünkön az az egyszerű módszer alakult ki, hogy nem kosárba vagy vederbe szedjük a paprikát, hanem köténybe, amely hasonló az almaszedéshez alkalmazott, alul bontható vászonvederhez. Amikor megtelik a kötény, az alja, amelyet egy zsinórral zacskó módjára húzunk össze, megoldható és kiüríthető belőle az összegyűlt paprika. A munka ezzel a köténnyel sokkal gyorsabb, mint a közönséges vederrel, hiszen nem kell folyton odébb tenni, s ily módon növelhető a termelékenység.

pszv