2014. október 19.

A dúsgazdag és a szegény Lázár

Krisztus többször beszél és tanít a gazdagságról és szegénységről. Ilyen tanítás a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszéde. Jézus minden embert barátjának tekint. A gazdag nem veszi észre a szegényt, csak önmagával törődik. Jézus azonban azonosítja magát a szegénnyel. Tanításaiban sokszor kihívás és döntés elé állít bennünket. A történelem minden korszakában a gazdagság hatalmat, a szegénység pedig elnyomatást jelentett. Ez megváltozik Jézus tanításában. A gazdagsággal kapcsolatban elmondja, hogy nem a földi kincseket kell gyűjtenünk, hanem a mennyeieket, melyek örökké megmaradnak. A gazdagság nehézségeiről beszél, amikor a gazdag ifjú „szomorúan eltávozik, mert sok vagyona volt”. Nem zárkózik el a gazdagoktól, de nem rejti véka alá, hogy a vagyon akadályt jelenthet az üdvösség jó hírének elfogadásában. Akinek üres a keze, az mindent Istentől vár, akinek tele a keze, az vélt kincsét sokszor előbbre tartja, mint Isten ajándékát! Ezért „… könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” A gazdagság más kontextusát mutatja be Krisztus és Zakeus találkozása, amikor is a vámosok feje, Zakeus, megtérésében igyekszik helyreállítani az eddig helytelenül kezelt gazdagságát és életét. Jézus Krisztus a szegénységről is nyíltan tanít. Szent Lukács evangélistát gyakran nevezik a szegények evangélistájának, s nála hangsúlyosan megjelenik, hogy Jézus örömhíre mennyire a szegényeké, kisemmizetteké és az elesetteké. A názáreti zsinagógában elmondja, azért jött, hogy „örömhírt vigyen a szegényeknek.” Hegyi beszédében a Boldogságokat a lelki szegénységgel kezdi: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” A szegény asszony két fillérjével pedig rápirít a gazdagokra, mondván, hogy „ők a feleslegükből adtak, ez az özvegyasszony pedig odaadta mindenét.”

Ma nagyon sok kereső ember van a világon. Keressük Istent, barátságot, szerelmet, munkát, jólétet. Minden keresésnek van egy célja, ami hol megvalósul, hol pedig szertefoszlik. Amikor sikerül, akkor öröm tölti el szívünket. Viszont ha nem sikerül, akkor a teljes csalódás, letörtség hangulata uralkodik el rajtunk. Isten keresésének a célja, hogy akaratát elfogadva életem az Ő országa felé irányuljon.

Akarva-akaratlanul felmerül bennünk a kérdés a szegénységről és gazdagságról, hogy ki tehet róla? Hogyan került ide? Miért ő? Miért én? Istennél nincsenek véletlenek. Ő tudja, hogy mire van szükségünk. Gondját viseli gyermekeinek.

Az Ószövetségben Illés próféta Istennel való találkozásának tapasztalata is megmutatta, hogy Istent az egyszerűségben kell keresni.

Pősze Roland,
mátyfalvai görögkatolikus áldozópap