A fajtaválasztásról hajtatásban IV.

A jelenlegihez hasonlóan nehéz gazdasági helyzetben fokozott jelentőségre tesz szert a gazdálkodóknak a hajtatást érintő valamennyi döntése és lépése, különösen fontossá válik, hogy kihasználjunk minden kínálkozó lehetőséget, ami az új fajtákban és termesztési technológiákban rejlik. Most, amikor lezártuk a 2015-ös szezont, s megkezdtük a felkészülést a következő hajtatási idényre, eljött az ideje, hogy a munkánkat meghatározó tényezőket számba véve eldöntsük, milyen fajták termesztésének vágunk neki jövőre. Sorozatunkban a paprikát és a paradicsomot követően most az uborkát vesszük sorra.

Az uborka a kárpátaljai hajtató kertészek körében igazi sikernövény. Felméréseink szerint a hajtató létesítmények háromnegyedében ezt a zöldséget termesztik. Ha megvizsgáljuk a miérteket, kiderül például, hogy az uborkapalánta három hét alatt nő meg, míg a paradicsompalánta, a paprikapalánta 2-2,5 hónap alatt, tehát az előbbi esetében sokkal kevesebbet kell fűteni. Az uborka korán termőre fordul, így a tavaszi pénztelenségnek hamar vége. A növény egy m2-re vetített termőképessége háromszorosa is lehet a paradicsoménak vagy a paprikáénak. Hideghajtatásban még elővetemény is beilleszthető.

Az uborkahajtatás jövedelmezőségét a befektetett tőke és a piaci vadkapitalista viszonyok határozzák meg. Tapasztalhatjuk, hogy a korai uborka a legdrágább, azt azonban fűtés, vagyis tekintélyes tőkebefektetés nélkül nem állíthatjuk elő. A termesztés és az értékesítés szervezetlensége miatt az uborkapiac nyaranta összeomlik, és nagybani ára messze a termesztési költségek alá kerül. Mit lehet tenni? A termesztői tapasztalat azt mondatja, hogy az uborka hajtatását tavaszra vagy őszre kell időzíteni. Olyan alakkört kell termesztenünk továbbá, amely a nyári dömping idején is kívánatos a vásárló számára.

Vizsgáljuk meg, milyen uborkát kedvel a piac! A néhai kolhozidőkben az uborkát szabadföldön, helyrevetéssel termesztették. Nyaranta teher­autószámra hordták a hegyekbe a méretes, majdhogynem tök nagyságú uborkát. Ha kissé sárga volt, nem számított, mert azt mondták érettnek. A 80-as években kezdett teret nyerni az uborka hajtatása, többnyire a háztáji gazdaságokban. A hajtatás viszonylag nagy kézimunkaigénye miatt ez a tendencia nem változott.

Alakkör szerint megkülönböztetünk kígyó-, mini kígyó-, saláta- és konzervuborkát. A szomszédos országokban friss fogyasztásra, zsíros kenyérre, esetleg salátának egyaránt szóba jön a kígyóuborka nyáron is. Kárpátalján viszont, amint megjelenik a piacon a saláta méretű konzervuborka, a többi uborkafajta eladhatatlanná válik. Való igaz, hogy a 12-15 cm-es konzervuborka ropogósabb, jobb ízű, mint a többi fajta.

Az uborkavirág a beporzás szempontjából lehet idegen beporzást igénylő (nővirágú, esetleg túlnyomóan nővirágú), vagy öntermékenyülő (partenokarp). Hajtatásban a légmozgás csekély, a virágok beporzásáért felelős rovarjárás szintén, ezért használunk rendszerint öntermékeny fajtákat.

Külsejét tekintve az uborka lehet aprótüskés vagy szemölcsös. Az utóbbi néhány évben a szemölcsös fajták hódítanak, a valamikor oly sikeres Harmonie F1 jellegű uborka termesztése mára már kikopott a fóliákból.

Fóliában az általunk választott fajtákat főszáron termesztik. A főszáras uborka jellemzően rövid ízközű, egy-egy nóduszban akár 3-4 termés is megköthet. A korai termesztésben az a hasznos, ha az éréslefutás intenzív, nagy a korai, jó áron értékesíthető terméshányad. Az ilyen fajta általában generatív, gyenge megújuló képességgel. Nem is érdemes hosszú kultúrába beállítani, inkább tavaszi–őszi termesztésre ajánlott.

Hosszúkultúrás termesztésre (tehát nem átültetve) vegetatív jellegű, jó megújuló képességű fajta ajánlott. Jellemzője az egyenletes éréslefutás a termesztés során. Egy idény alatt – megfelelő technológiával – a főszár többször is „megindítható”, s így tavasztól akár az őszi fagyokig szedhető a termés.

Fontos szempont az uborkalomb nyitottsága, jó áttekinthetősége a növényvédelmi gondok, a zöldmunkaigény csökkentése miatt. Így kevesebb lesz az elhagyott, túlméretes uborkák aránya is.

A háziasszonyok a nyúlánk, tompa végű, hengeres formájú uborkát kedvelik. Ez leginkább a hosszúság és a vastagság arányával jellemezhető. A kedvelt index az 1/3,1–3,25. Némely fajtánál a virágzat a frissesség jelzőjeként hosszú ideig az uborkán marad, és kellő óvatossággal beládázva az ilyen termés többet ér más fajtákénál.

A keseredésmentesség a köztermesztésben lévő fajtáknál alapkövetelmény, amint az is, hogy az uborkák ne nőjenek össze. A fényes sötétzöld szín a termesztési technológia függvénye is, de ugyancsak az uborka piaci értékét növeli.

Érdemes néhány szót ejteni a növények betegségekkel szembeni ellenállóságáról. A több évig monokultúrában termesztett uborkánál óhatatlanul fellép az uborkahervadás tünete. Az oka lehet a talaj szárazsága, magas sótartalma, a túlöntözés, a fonálféreg- vagy fuzáriumfertőzés. A termesztési hibákat kiküszöbölhetjük, de a fuzárium ellen csak a növény általános jó kondíciójával, erőteljes gyökerű fajtával, esetleg talajfertőtlenítéssel vagy oltással védekezhetünk. Jelenleg teljesen fonálféreg- és fuzáriumrezisztens fajta nem létezik. A jó fajta uborka a mozaikvírussal (CMV), uborkalisztharmattal (PM), kladosporiummal szemben is magas fokon ellenálló, s lehetőség szerint toleráns az uborkaperonoszpórával szemben.

A népszerű fajták jellemzően hibridek, a vetőmagcégek árai között számottevő különbség nincs, és Kárpátalján gyakorlatilag bármelyik megvásárolható. Érdemes megjegyezni, hogy a tasakon feltüntetett B, illetve C osztály apróbb vetőmagot jelent, ezeknek viszont kisebb a vigoritása.

Befejezésül azt javaslom, hogy a bővebb tájékozódás végett látogassák rendszeresen a paccalapitvany.org honlapunkat.

(Sorozatunk befejező része itt olvasható.)

Őrhidi László
nagydobronyi gazdálkodó,  a „Pro agricultura Carpathica”
 Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója