Vasárnapi üzenet: 2017. december 17.

„Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja.” Dán 4,34 (1–34)

Nabukodonozor álmot lát egy nagy fáról, mely kivágatik. Ez a fa a királyt szimbolizálta. Ítéletes prófécia volt ez a királlyal szemben, amit meg is fejt Dániel.

A király számára fontos és személyes volt ez a történet és következménye. Itt változik meg a király személyisége. Itt válik teljessé, hogy Nabukodonozor az Isten szolgája. A történetben több olyan mozzanat található, amely a király formálódását mutatja az előző eseményekhez képest. De még így sem volt teljes Nabukodonozor formálódása. Mert az alázat és az önátadás hiányzott belőle. Az alázat és az önátadás pedig nem hiányozhat egy szolgából (ez a két fogalom együtt jár: mert csak az az ember tudja magát Istennek kiszolgáltatni, aki le tud mondani önzéséről). A hiányzó alázatot és önátadást ez a történet munkálta ki végérvényesen. A király az Isten munkájának személyében való beteljesedését és a személyisége Isten szerinti megváltozását a legnagyobb eseménynek értékelte az életében. Nagy kegyelem, hogy Isten nem mond le mirólunk, hanem amit elkezdett az életünkben, azt be is végzi. Lehet, hogy először távol állunk az Isten által eltervezett helyzetünktől, de az Isten folyamatosan tökéletesít (nagy kitartással és türelemmel). Ennek a megszentelődésnek, tökéletesedésnek mindig a győzelem és az otthonra találás boldogsága a következménye. Engedd, hogy Isten megtisztítson és lecsiszoljon. Ennek az alkalomnak a különös üzenete: az alázat és az önátadás szükségessége. Tanuljuk meg e két fogalmat és gyakoroljuk magunkat ezekben. Egymás felé is az Isten türelmét és kitartását kell felmutatni. Főleg, amikor valaki nagyon távol áll attól az állapottól, amit el kellene érnie. Sokszor belefáradunk, feladnánk és otthagynánk. De mégsem. Ez az atyai szeretet. Hisz az apa sem mond le a gyerekéről, akármilyen is. Nekünk ezt a szeretetet kell felmutatni és kiábrázolni. Csak a szeretet türelmével érhetünk el építő változást.

Radvánszky Ferenc
református lelkész, Mezőkaszony, Bótrágy