Bepillantást nyújtott az ősmagyarok és Mátyás király világába
XXIII. Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor
A Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor fontos szerepet játszik abban, hogy a felnövekvő nemzedék tagjaival megismertesse a hagyományos népi mesterségeket, valamint bemutassa a különböző korszakok magyar katonáit, s így erősítse gyermekeink, fiataljaink nemzeti és történelmi öntudatát, melyek a július 5. és 14. között megrendezett XXIII. Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótáborban részt vevő hatvan gyerek, fiatal lelkében is megerősödhettek.
– Már néhány éve a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum területén tartjuk meg a KMPSZ által támogatott rendezvényünket – fejti ki az alkotótábor vezetője, Kész Barnabás salánki történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. – Ugyanis ez a líceum páratlan infrastrukturális körülményeket biztosít: orvosi felügyeletet, kitűnő étkeztetést és szállást, továbbá remek sportolási lehetőségeket. A Salánki Íjászkör tagjai és a Rákóczi-főiskola hallgatói is részt vesznek a tábor szervezésében, lebonyolításában, s több hallgató – nevelőként – nagyban segíti a tábor munkáját.
Szedlják István, a Békéscsabai Történelmi Íjászkör aktív tagja két tagtársával érkezett a táborba, Jakabovics Norberttel együtt oktatták az ötvösséget, Jakabovics emellett a karikás ostor használatát is bemutatta, György Sándor bőrdíszművességet tanított, s hárman együtt mutatták be a honfoglalás kori magyarság harcmodorát, a szablya, valamint a sztyeppei népek csodafegyverének számító visszacsapó íj használatát. Az íjászoktatást a táborvezető fia, Kész Barna vezette, míg a nemezelést a lánya, Kész Réka, aki emellett népdalokat is oktatott, és az esti rendezvények fő szervezője volt. Az agyagművesség világába a híres nagydobronyi keramikus, Hidi Endre vezette be a résztvevőket. Kalanics Éva, a salánki KMKSZ-alapszervezet elnöke gyöngyözést, ékszerek, fejfedők készítését sajátíttatta el a résztvevőkkel. Szabó Zoltán csíkszeredai fafaragóművész oktatta a fafaragást, s a KMPSZ támogatásával ki is faragta az 1848–1849-es forradalomban és szabadságharcban részt vett görögkatolikus papok és kispapok tiszteletére készített kopjafát. A lovaglásoktatást pedig a táborvezető végezte egy karácsfalvai fiatalember, Bota Sándor segítségével.
– Mivel az idei esztendő Hunyadi Mátyás-emlékév, hiszen 560 évvel ezelőtt lépett Mátyás király a trónra, ezért az idei táborunk fő témája Mátyás király és kora volt – magyarázza Kész Barnabás. – A gyerekek öt csoportra lettek osztva, mely csoportok a kor neves személyiségeiről nevezték el magukat, s feladatokat kaptak, hogy készítsenek maguknak korhű reneszánsz ruhákat, majd mutassák be az általuk kiválasztott történelmi személyeket, és adjanak elő egy, a korhoz és az adott személyiséghez kapcsolódó jelenetet. Munkafüzeteket, meséskönyveket adtunk a gyerekeknek, hogy megkönnyítsük a felkészülésüket. A meséskönyveket Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre. Én pedig előadást, illetve élő történelemórát tartottam Mátyás királyról és koráról.
Az élő történelemórát e sorok írójának is volt szerencséje megtekinteni. Kész Barnabás – a nevelők, a Salánki Íjászkör tagjai, illetve a tábor középiskolás résztvevői köréből kikerülő, történelmi öltözékeket öltött segítőivel együtt – bemutatta a középkori férfi-, valamint a honfoglalás és a reneszánsz kori női viseleteket. Továbbá azt, hogy a kalandozások korában miként vívott meg egymással egy szablyával küzdő magyar vitéz és egy kétélű karddal harcoló nyugati lovag, illetve hogy a középkor későbbi szakaszában miként használták a párharcokban a harci szekercét, a buzogányt és a láncos buzogányt. Kitért rá, hogy miután az államalapítást követően Magyarországon is átvették a nyugati harcmodort, a páncélos lovagok mellett székely, kun és jász könnyűlovasok is harcoltak a magyar seregekben, akik a sztyeppei népek visszacsapó íjához hasonló íjakkal is fel voltak fegyverezve. Mátyás korában pedig megjelent a huszárság is, ám a huszárok – ahogy a Mátyás korabeli katonák páncélzatába öltöztetett életnagyságú bábukon bemutatta – akkor még jellegzetes, tárcsa alakú pajzsot, páncélzatot és sisakot viseltek, mely utóbbinak a tarkót védő része egymáshoz kapcsolódó páncéllemezekből állt, így elősegítette a fej és a nyak könnyebb mozgatását.
Az előadó ezt követően elmondta, Mátyás király serege három fő részből állt: könnyűlovasságból, nehézlovasságból és gyalogságból, mely utóbbit könnyűgyalogosok, gyalogos íjászok és nehézgyalogosok alkották. A fekete sereg nehézgyalogosai pedig nagyméretű, négyszögletes ún. állópajzsokkal is fel voltak szerelve, melyekből az egymás mellett felsorakozó katonák egész pajzsvárakat alkothattak. S Kész Barnabás a híres fekete sereg páncélzatába öltöztetett életnagyságú bábukon is szemléltette, miként néztek ki Hunyadi Mátyás nehézgyalogosai. A páncélok és a pajzsok mellett pedig a történész bemutatta a kor több fegyverét, így például a lovasság által használt zászlós kopját, továbbá a nyílpuskát, valamint a legkorábbi kézi tűzfegyvert, a kanócos puskát is.
Az élő történelemóra után a líceum udvarán íjászbemutatóra került sor, melyen Szedlják István az ősmagyarság világába kalauzolta el a közönséget. Hagyományőrző társaival együtt bemutatta eleink öltözékét, s ismertette az összetett felépítésű visszacsapó íj szerkezetét, mellyel száz méterrel messzebbre lehetett lőni, mint a korabeli nyugat-európai íjakkal. Az előadás után pedig sor következett a célba lövésre is.
Több mint egyheti tartalmas kikapcsolódást követően aztán véget ért a tábor, ahonnan történelmi ismeretekkel gazdagodva tértek haza a résztvevők.
Lajos Mihály
