Visszafogott kijevi hangnem, esetleg újabb átverés?

Újabb magyar–ukrán diplomáciai pengeváltás tanúi lehettünk a napokban. Ezúttal azonban a magyar bírálatra érkező ukrán reakció valamelyest eltért a megszokottól.

Történt, hogy – az MTI tudósítása szerint – Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter múlt csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján az ukrajnai választásokra vonatkozó egyik újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, bíznak abban, hogy az új adminisztrációval szót lehet érteni, mert a jelenlegivel nem sikerült. Ukrajnának most kisebbségi jogokat eltipró kormánya van, amely „egy félfasiszta” oktatási törvényt fogadtatott el – tette hozzá, jelezve: továbbra is azt várják, Ukrajna változtasson a jogszabályon.

Ukrajna Külügyminisztériuma megengedhetetlennek tartja Budapest manipulációját és Magyarország további követeléseit az ukrán oktatási törvény módosítását illetően – reagált a budapesti kijelentésre a kijevi tárca szóvivője másnap, pénteken.

A Jevropejszka Pravda beszámolója szerint a szóvivő emlékeztetett, hogy a hazai jogszabályokkal és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban elfogadott Az oktatásról című törvényt megvizsgálta a Velencei Bizottság, annak ajánlásai pedig a végrehajtás stádiumában vannak.

„Megengedhetetleneknek tartjuk a további követeléseket az elfogadott jogszabály megváltoztatását illetően, a manipulálást az olyan jelzőkkel, mint a »félfasiszta törvény«, amint a tartalmát érintő tényekkel is” – áll a nyilatkozatban.

A Külügyminisztérium hangsúlyozta, hogy Kijev partnereivel az ezen országok népei által megválasztott képviselők útján folytat párbeszédet, s hasonló tiszteletet vár el az ukrán nép választottjaival szemben.

A szóvivő biztosított, Ukrajnában „sem a kormányban, sem a társadalomban nincs magyarellenes hangulat és továbbra is készek a párbeszédre Magyarországgal”.

Az ukrán kormányreakcióval kapcsolatban mindenekelőtt az tűnhet fel, hogy a magyar bírálatra nem személyesen Pavlo Klimkin külügyminiszter reagált, ahogyan korábban ez megszokott volt. Ennek a távolságtartásnak, illetve az ukrán mértékkel mérve visszafogott hangnemnek számos oka lehet, azaz nem érdemes azonnal messzemenő következtetéseket levonni, ám két lehetséges kiváltó tényező valószínűbbnek tűnik a többinél. Az egyik, hogy mégiscsak eljutott Kijevbe Mike Pompeo amerikai külügyminiszter közelmúltbeli budapesti látogatása nyomán a washingtoni üzenet, mely szerint Ukrajnának érdemes lenne mérsékletet tanúsítani az oktatási törvény miatt a magyarokkal elharapódzott konfliktusában. A másik lehetőség, hogy az elfogadás előtt álló, nyilvánvalóan diszkriminatív és jogsértő ukrán nyelvtörvény várható nemzetközi fogadtatása miatt a kijevi diplomácia nem kíván belebonyolódni egy további csetepatéba, amely erősítheti azt az Ukrajnával kapcsolatban máris terjedőben lévő véleményt, mely szerint az ország nem tartja be a nemzeti kisebbségek jogait.

Bármi legyen is az igazság, figyelemre méltó, hogy az említett Jevropejszka Pravda, amely rendszerint a hivatalos ukrán külpolitika álláspontját tükrözi írásaiban, Magyarországot pedig, pontosabban az Orbán-kormányt jellemzően Ukrajna ellenségeként kezeli, szokatlan hangvételű elemzést közölt Gulyás Gergely idézett kijelentése kapcsán (Lásd: Гра з „фашизмом”: чому Угорщина підвищує ставки у тиску на Україну – Játék a „fasizmussal”: miért emeli a téteket Magyarország az Ukrajnára való nyomásgyakorlásban?)

Félreértés ne essék, szó sincs róla, hogy a portál munkatársai váratlanul megszerették volna a magyarokat, vagy fittyet hánynának az ukrán érdekekre, esetleg felhagytak volna a folyamatos gyanakvással, ám tény, hogy ezúttal a szokásosnál nyíltabban fogalmaznak az ukrán–magyar viszony egyes kérdéseit illetően.

Szerhij Szidorenko, a Jevropejszka Pravda szerkesztője arról ír, több okra vezethető vissza, hogy „Budapest elszánta magát, újabb szintre emeli a konfliktust”.

Az egyik ok szerinte, hogy a magyarok biztosak abban, Ukrajna legalább egyik, de talán mindkét olyan vezetője távozik a választások eredményeként a „politikai Olüm­poszról”, akivel mostanáig nem tudtak szót érteni. A szerző ezzel Petro Porosenko elnökre, illetve Volodomir Hrojszman miniszterelnökre utal. Felidézi, Orbán Viktor úgy tekinti, hogy a Petro Porosenkóval 2017-ben egy máltai tanácskozás apropóján folytatott megbeszélésük alkalmával ígéreteket kapott a kárpátaljai magyarság jogaira vonatkozóan, többek között ami az oktatási törvényt illeti. Később azonban Porosenko valamennyi ígéretét megszegte. Ukrán értékelés szerint Porosenko semmit nem ígért, a magyarok pedig azt hallották, amit hallani akartak. Csakhogy később Porosenko azt az ígéretét is megszegte, amelyet a Velencei Bizottság ajánlásainak végrehajtására tett az oktatási törvénnyel kapcsolatban.

Hasonló a megítélése Budapesten Volodimir Hrojszman miniszterelnöknek is. A magyar kormányzat szerint Hrojszman nem hajtotta végre a 2016 őszi budapesti látogatása során elért megállapodásokat, beleértve a magyarországi segélyekről szólókat is. Azok elvesztek valahol a kijevi kormányhivatalok folyosóin. Egyebek mellett ezért dönthetett úgy Orbán Viktor, hogy lemond a jelenlegi ukrán vezetéssel való együttműködésről, s ezt a diplomáciai szokásokat félretéve nem rejti véka alá – mutat rá a Jevropejszka Pravda cikke.

Szidorenko a továbbiakban felemlíti, a magyarok jelzéseket kaptak az amerikaiaktól arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem fog „kizárólag az ukrán oldalra állni” az ukrán–magyar vitában.

„Szerencsére nincs szó a magyar álláspont feltételek nélküli támogatásáról, de – sajnos – Ukrajna feltétlen támogatása is a múlté” – írja emlékeztetve arra a közelmúltban nyilvánosságra került üzenetváltásra a magyar Külügyminisztérium és a washingtoni magyar nagykövet között, mely szerint az Egyesült Államok ígéretet tett Magyarországnak, nyomást gyakorol Kijevre a kisebbségi nyelvhasználat kérdésében.

A magyar hozzáállást módosító harmadik ok, hogy „a Legfelső Tanács az utóbbi hónapokban erős adukat ad államunk ellenségeinek kezébe”. Hiába fogadta el ugyanis az ukrán parlament a NATO-val kapcsolatos alkotmánymódosításokat, „ugyanakkor sok mindent tesz az Ukrajna és a NATO közötti bizalom aláásására” – teszi hozzá a szerző arra utalva, hogy a Legfelső Tanács nem fogadta el az oktatási törvény módosítását, amely kitolná az jogszabály nyelvi rendelkezéseinek végrehajtását. Minden érv amellett szól, hogy parlament elfogadja a jogszabályt, s a szakértők és a szaktárca is egybehangzóan támogatják a törvénymódosítást, ám a Radára ez nincs hatással, állapítja meg Szidorenko.

Rámutat: máris változott az Egyesült Államok viszonyulása Ukrajnához a magyar kérdést illetően, s most a NATO van soron. Az oktatási törvény módosítása ugyanis része az Ukrajna–NATO éves cselekvési programnak, s amikor Kijev nem teljesíti azt, aláássa partnere bizalmát.

„De kit érdekel ez, amikor nyakunkon a választások. Ebben az időszakban módosítani lehet az Alkotmányt azzal kapcsolatban, hogy a NATO-ba és az EU-ba tartunk, de rendkívül nehéz elfogadni azt, ami a hozzájuk való tényleges közeledéshez szükséges. Ilyenek napjaink ukrajnai politikájának törvényei. Csakhogy ezzel további érveket ajándékozunk Orbánnak ahhoz, hogy Brüsszelben bizonyítsa, nem lehetséges az együttműködés Kijevvel” – állapítja meg bánatosan, felháborodottan a szerző.

A Jevropejszka Pravda szerkesztőjének ezzel a váratlan őszinteségi rohamával csupán egyetlen probléma van: az ukrán kormányzattal szembeni bizalomvesztés ma már olyan mértékű, hogy nem hihetünk egy kormányhoz közeli média állításaiban sem. Hogyan lehetnénk bizonyosak abban, hogy nem csupán a soros megtévesztési akcióról van szó, amikor azt állítják, hogy az oktatási törvény módosításának halogatása nem a kormányzat műve, hanem a parlamenté? Sehogyan. A megbízhatóság és a szavahihetőség olyan értékek, amelyek nehezen pótolhatók, ha egyszer elvesztek.

(zzz)