„Isten az újjáépítés szolgálatába akar állítani minket”

Templomszentelés Sárosorosziban

Egy szentegyház nem csak egy épület. Ha pedig műemlékértékű, akkor messze nem csak egy építészeti műemlék. A templom egy szent hajlék, ahol a hívek elcsendesednek, lélekben közelebb kerülnek Istenhez, imáikban segítségét kérik gondjaik megoldásáért is, vagy éppen hálát adnak Neki a segítségéért. És a gyülekezet közösségében együtt kérhetik betegségbe esett embertársuk felépülését, s adakozhatnak valamely nemes célra is. Az igehirdetések hallgatása közben pedig lelkileg felfrissülhetnek, hitükben megerősödhetnek. A templom egy közösség lelki otthona, melyet – ha szükséges – fel kell újítani, hogy ne romladozzon, hanem biztosítódjék a jövője: a közös szent hajlék jövője. A sárosoroszi Szent Anna római katolikus templom is egy hasonló felújításon ment át az utóbbi években, újraszentelésére és a megújulásért tartott hálaadó istentiszteletre pedig ez év július 27-én került sor.

Az istentisztelet kezdetén meghallgattuk a helyi római katolikus egyházközség és a templom történetét. A történelmi források hiánya vagy a történelem viharai közbeni elkallódásuk miatt nem ismert, mikor is alakult meg a plébánia, temploma mindenesetre még a középkorban épült, mely 1595-ben, amikor a lakosság többsége református hitre tért, a kálvinista gyülekezet lelki otthona lett. 1806-ban aztán újjáalakult a római katolikus plébánia, majd 1832 és 1839 között felépült a korábbitól nagyobb méretű temploma. Az 1900-as évek elején felújítási munkálatokra került sor, s ekkor gazdagodott a szentegyház a kisoltár fölött látható és a Szent Családot ábrázoló festménnyel, valamint a főoltár fölött elhelyezett, Szent Annát ábrázoló szentképpel. A 2. világháborút követően a Sárosoroszi Római Katolikus Egyházközség is megtapasztalta a kommunista elnyomást, amikor az egyházak a templomok falain kívül semmilyen tevékenységet sem fejthettek ki. A rendszerváltást követően pedig a 2001-es árvíz viselte meg nagyon a szentegyházat, s felmerült egy új templom felépítése, ám a gyülekezet ragaszkodott a meglévő szent hajlékához, és sikerült is megmenteni azt.

A mostani felújítási munkálatok pedig három éve kezdődtek meg, amikor újra cserélték a harangtorony tetőszerkezetét és födémét. A munkát egy beregdédai mester, Papp László végezte el. Két évvel ezelőtt a vasbeton koszorúval megerősítették a templom belső falait, új, megemelt padlót kapott a szentegyház, és a régi padokat is újak váltották fel. Tavaly eltüntették a falak belső oldalán keletkezett repedéseit, és újrafestették a templombelsőt. Az idén pedig sort kerítettek a falak külső festésére, valamint a szent hajlék főbejárata előtti térség parkosítására. A toronytető felújításán kívül minden munkát a helybeli hívek végeztek el. A költségek csaknem egészét – a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye Püspöki Hivatalán keresztül – a magyar kormány fedezte, de az egyháztanács is minden évben tett pénzbeli felajánlásokat az épület megújítására.

Az istentisztelet keretében Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke imájában Isten áldását kérte a felújított templomra, majd kifejtette, hogy a felújítók nem hiába dolgoztak, s Isten minden jó tettünkért megáld minket. Most pedig nemcsak e templom elmúlt 180 évéért kell hálát adnunk Istennek, hanem a Szent István óta eltelt ezer évért is, kereszténységünkért. Isten megtisztít bennünket bűneinktől, és az újjáépítés szolgálatába akar állítani minket.

Lengyel Donát ferences rendi szerzetes pap Szent Péter apostol I. levele, konkrétan az asszonyok és a férfiak keresztényi életvitelét taglaló igék alapján tartott szentbeszédet. A templomszentelési ünnep kapcsán kifejtette, miszerint a templom az a hely, ahol részesülhetünk az Istennek szentelt nyugalomban és az Istennek szentelt áldozatban. Majd bemutatta a templom védőszentjét, Szent Annát, illetve férjét, Szent Joachimot. Mint elmondta, Szent Joachim Istent szerető és emberszerető, igaz ember volt, aki megadta Istennek, ami az Istené: az imádságot és a szolgálatot. Szent Anna pedig bölcs asszony volt, aki nemcsak szervezte a család életét, nemcsak rendben tartotta a környezetét, hanem parancsolgatás nélkül, a gyermekei életébe való erőszakos beavatkozás nélkül csendesen támogatta, nevelte, irányította gyermekeit, köztük Szűz Máriát. S a nagyszülők példaképeinek is tekinthetjük őket: Szent Joachimot a nagyapákénak, Szent Annát pedig a nagyanyákénak. S arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy vegyük példának őseink hitét is, akik valamikor az életüket is kockáztatták hitükért.

A prédikáció elhangzása után pedig Majnek Antal celebrált misét, mellyel véget ért a templomszentelési ünnepség.

Lajos Mihály