Óegyiptomi, föníciai, kelet-ázsiai hajósok az ősi Amerikában?
Vitatott kapcsolatok
Bizonyított tény, hogy a vikingek eljutottak Észak-Amerikába, ahogy a polinézek is már Kolumbusz előtt felfedezték az Újvilágot, s dél-amerikai indiánok is elhajóztak Polinéziába. Egyes vélemények szerint viszont óegyiptomiak, föníciaiak, japánok, kínaiak ugyancsak eljutottak Amerika földjére, ám ezen feltevéseket még nem sikerült sem egyértelműen bebizonyítani, sem egyértelműen megcáfolni.
A Bulgáriából Nyugat-Németországba áttelepült bolgár toxikológus, Svetlana Balabanova a XX. század második felében kokain- és nikotinnyomokat talált Henut Taui óegyiptomi papnő múmiájának a vizsgálatakor, s miután egy hajszálat további elemzésnek vetettek alá, hogy kizárják a szennyeződés lehetőségét, ugyancsak e két anyag meglétét mutatták ki a mintában. Ezt követően Balabanova más múmiákat is megvizsgált, s azokban szintén nikotinra, illetve a kokainra bukkant. 2000-ben pedig Rosalie Davis, a Manchesteri Múzeum Egyiptológiai Részlegének a vezetője vetett vizsgálat alá több múmiát, s két szövetminta, valamint egy hajminta elemzésekor ő is nikotin- és kokainnyomokra lelt. Ezek a felfedezések arra utalnának, hogy óegyiptomi hajósok akár több alkalommal átszelték az Atlanti-óceánt, s dohányt, illetve kokaleveleket vittek haza? Egyes vélemények szerint igen. Thor Heyerdahl norvég kutató ugyanis bebizonyította, hogy egyiptomi papiruszhajókkal át lehetett kelni az óceánon, bár ez még nem bizonyítja azt, hogy át is keltek. Balabanova is úgy vélte: ezek az amerikai növények az Óvilágban szintén kifejlődhettek, majd kipusztultak, mivel ősi európai és kínai emberi maradványokban ugyancsak találtak nikotint. Duncan Edlin brit biológus szerint pedig óvilági növényekből is származhattak a felfedezett nikotin- és kokainnyomok.
Az ókor legkiválóbb tengerészei közé tartozó föníciaiakkal kapcsolatban úgyszintén felmerült, hogy eljutottak Amerikába, s tény, hogy ők, illetve a gyarmatvárosukból nagyhatalommá lett Karthágó hajósai elérték a Brit-szigeteket, sőt valószínűleg a Kanári-, illetve az Azori-szigeteket is. De az Újvilágba is áthajóztak? Nos, Apollinaire Frot francia kutató föníciai feliratokra bukkant Brazíliában, Minas Gerais, Goiás, Mato Grosso és Bahia államok területén, s ugyancsak föníciai feliratok találhatók Brazília más pontjain, továbbá Cayenne-ben, Suriname-ben, sőt Gene Savoy amerikai felfedező Peruban is föníciai és héber írásjegyekhez hasonló írásjelekből álló feliratra lelt. A feliratok rövidek, s többnyire útjelzőkként szolgáltak aranylelőhelyek felé. Emellett Brazíliában, az Extremoz-tóban föníciai horgonyt találtak, Raimundo Lopes brazil földrajztudós jellegzetes föníciai eszközöket tárt fel a Pensiva-tó közelében. Egy Karthágóban Kr. e. 350-ben vert aranystatér (aranyérme) hátlapi motívuma mintha a Földközi-tengerről Amerikába vezető hajóút térképét ábrázolná, s Hérodotosz is utal a karthágóiak óceánon túli utazásaira. Ám mindezeket még nem tekintik döntő bizonyítékoknak.
De nyugat felől is elérhették ősi hajósok az Újvilágot. 1882-ben Kanada nyugati részén, Brit Columbiában ősi kínai érmékre bukkantak, egyikük egyik lapjára pedig – amennyire kivehető – egy hatvanéves ciklust átölelő kínai naptárat véstek. Kaliforniában is találtak régi kínai pénzérméket. Betty Meggers, a Smithsonian Intézet kutatója úgy véli, Közép-Amerika első magaskultúrája, a Kr. e. 1150 körül kialakult olmék civilizáció a Kr. e. XVII–XI. századi Sang-korban Amerikába érkezett távol-keleti utazók kulturális hatásai nyomán jött létre. Gordon Ekholm neves amerikai régész, az Amerikai Természettudományi és Történeti Múzeum kurátora kínai eredetre vezeti vissza az olmék művészeti stílust. Két amerikai–kínai kutató, Mike Xu és Chen Hamping szerint pedig az egyik olmék szertartási központ, La Venta környékén felfedezett kőeszközök kínai jellegzetességeket mutatnak. Ám a legtöbb tudós nem osztja ezeket a nézeteket. S még inkább megkérdőjelezik egy nyugalmazott brit tengeralattjáró-parancsnok, műkedvelő történész, Gavin Menzies teóriáit, melyek szerint a középkorban, a XIII. és a XV. században is eljutottak a távol-keleti ország hajósai az Újvilágba. Egyik feltevése, miszerint a XIII. század utolsó harmadában élt mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia megalapítója idejében, majd később, az 1400-as években is a kínaiak feltérképezték a Föld nagy részét, benne az Újvilágot. Az elmélet meredek, viszont az amerikai Kongresszusi Könyvtárban talált pár térkép mintha tényleg Észak-Amerikát ábrázolná, a C14-vizsgálatok szerint pedig csakugyan az 1200-as évek végén, Kubilaj uralkodása alatt készültek. A másik felvetése szerint pedig a kiváló kínai tengernagy, Cseng Ho is elérte Amerika partjait a XV. században. Az admirális Cseng-cu császár parancsára 1405 és 1423 között hét felfedezőutat tett, melyek során jókora vagy éppen hatalmas flottákkal bejárta a délkelet- és dél-ázsiai partvidéket, az indonéz szigetvilágot, elérte Kelet-Afrikát, sőt Ausztrália egyes pontjait is. A kínaiak kiváló tengerjáró képességű dzsunkákat építettek, felfedezték a vízhatlan válaszfalakat, elsőkként fedezték fel és használták az iránytűt. De hogy a tengernagy Amerikát is elérte volna, arról Menzies nem mutatott fel egyetlen vitathatatlan bizonyítékot sem. Cseng-cu utódja aztán abbahagyatta a felfedezőutakat, és Kína évszázadokra bezárkózott.
Végezetül szóljunk az esetleges japán felfedezésekről. A már említett Betty Meggers felfigyelt rá, hogy a Kr. e. 3000 és Kr. e. 1500 körül virágzó ecuadori Valdivia-kultúra és a Kr. e. 10 000-től Kr. e. 300-ig tartó japán Dzsómon-kor kerámiáinak a mintázata nagymértékben hasonlít egymáshoz. A legtöbb régész azonban véletlenszerűnek tekinti a hasonlóságot. Viszont tény, hogy genetikai kapcsolatokat találtak Kelet-Ázsia és Ecuador őshonos lakói közt. Nancy Yaw Davis amerikai antropológus pedig vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy az új-mexikói zuni nép nyelvi és kulturális hasonlóságokat mutat a japánokkal.
A vitatott kapcsolatok kérdése továbbra is függőben van.
Lajos Mihály